A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Svetla KOINOVA METCHKUEVA: Két trák sír Bulgáriából felkerült a világörökség listájára

alapozható, hogy a sír egészében a hangsúly a plasztikus díszítő megoldásokra esik és nem a festett díszítésre. Szakértőink között vita folyik az aedikulát illetően is. Az egyik nézet szerint az aedikulát később készítették és helyezték el. Ezért a műemlék nyilvánosság előtt való megnyitásával foglalkozó projekt tervei szerint az aedikula a tumuluszt utánzó fedett épületben, a síron kívül kerül bemutatásra. A Lozinka Koinova Arnaudova művész-restaurátor által vezetett team, melynek én is tagja vagyok, fenntartja jogát annak a független de kategorikus véleményének a megvédésére, mely szerint az edikulát a sír megépítésével egy időben tervezték, mint annak központi darabját és gazdag plasztikus díszítésének legfontosabb elemét. Ezt az állítást a következő érvekkel igazoljuk: - Nincs különbség az aedikula szisztematikus kivitelezése és a sír egyéb plasztikus elemcinek kivitelezése között sem a módszer, sem az alkalmazott megmunkálás tekintetében (a felhasznált szerszámokat is beleértve). -Az edikula összes plasztikus elemének arányai megfelelnek a sír belsejében található analóg elemek arányainak: az oszlopfők mérete, a részletek, a keretprofilok vastagsága stb. -Az aedikula nagyobb kidolgozottsága arra utal, hogy ez az összetett építészeti szerkezet, mivel minden egyes elemét pontosan kellett illeszteni, csak a síron kívül készülhetett, mivel a szükséges pontosságot nehéz lett volna elérni a viszonylag szűk sírkamrán belül. Az aedikula készítése párhuzamosan haladt a sír kivitelezésével. - A belső illesztéseket előre elkészítették a megfelelő ágyazatokkal, amelyek az aedikula elemeit tartották. Ilyen ágyazatokat láthatunk a metopé-triglif fríz szintjén és az ugyanazon a szinten lévő kiálló zárókőnél. Az alapon a két szarkofág között egy másik ágyazatot találunk, amely arra készült, hogy az edikula egyik oszlopát tartsa, amely az edikula helyét pontosan a férfi szarkofág előtt jelölte ki. Ez az ágyazat a legdöntőbb bizonyíték arra, hogy az edikula a sír építésének kezdeti szakaszában is ott volt már. Az a vélemény, hogy az aedikula később került oda, felveti a következő jogos kérdést: Lehetséges, hogy a kiemelkedően magas építészeti kultúrával rendelkező építő a legközpontibb és legfontosabb helyet - az eltemetett nemesember szarkofágját - illetően ilyen nem egyértelmű döntést hozott volna? Itt e szarkofág és a nő szarkofágja között fekszik egy nagy, nyers megmunkálású kőtömb süllyesztett ágyazattal. Ennek a kőtömbnek nyilvánvalóan speciális célja volt, és az aedikula elhelyezése után rejtve kellett maradnia. -Egy másik komoly érv, hogy a díszítés a férfi szarkofágján nem plasztikus, hanem síkbeli és sziluettre emlékeztet. Ez azt jelenti, hogy egy másik kőfelületet kellett volna ráhelyezni. így pont ezen a helyen nem volt szükség plasztikus részletekre. A férfi szarkofággal ellentétben a női szarkofág - jóllehel csak másodlagos fontosságú - gazdag plasztikus díszítéssel rendelkezik, mert ennek láthatónak kellett maradnia. Ha az edikula nem képezte volna az eredeti terv részét, a helyzet egészen más lett volna. Ezekből arra következtethetünk, hogy a sír architekturális együttese a trák nemesember temetésének fontos eseményét volt hivatva hangsúlyozni. A nemesember dicsőítését szolgálta az aedikula, amely szakrális szimbólum és a templomon belüli templom kapujának illúzióját kelti összhangban az elhunyt rangjával. A töredékek alapján történő restaurálás módszere nem új. Már az ókorban is használták. Miért ezt alkalmaztuk? A módszer figyelemmel van a sír folyamatos lassú mozgására, amelyre közvetlen bizonyítékunk van, és számos kötelező követelménynek felel meg: 1A töredékek restaurálásánál ragasztó anyag alkalmazása helyett konstrukciós kötéseket alkalmaztunk. Ebben az esetben hengeres kŐcsapokat használtunk, amelyeket a törött elemek tartó peremétől és lejtésétől függő hajlásszögben helyeztünk el