A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - SZILASSY Zoltán: A kultúrtáj: a műemlékvédelem és természetvédelem határterülete

A KULTÚRTÁJAK MEGŐRZÉSÉNEK FELTÉTELEI Az élő kultúrtájakat úgy is jellemezhetjük, mint olyan régebbi életformák, emberi tevékenységek hordozóit, amelyek életképesnek bizonyulnak a modern időkben is. Fenntartásuk egyetlen lehetséges és egyben legjobb formája további aktív, élő használat. A fenntartás motivációi között mind a társadalmi, mind a gazdasági szempontoknak szerepelniük kell, és egyre inkább el kell fogadnunk azt a nézetet, hogy a vidéki tájak folyamatos fenntartása és használata elkerülhetetlenné tesz némi változást, kompromisszumot. Nagyon fontos volna azonban meghatározni, hogy a változás üteme - úgyis mint tájak megóvásának egyik eleme milyen mértékben fogadható el. A falusi kultúrtájak fenntartásához becsületes és pragmatikus megközelítésre van szükség, és megőrzésüknél lehetőség szerint el kell kerülni a nosztalgiát. Kérdéses ugyanis az, hogy a falusi tájak védelme, mint élő mezőgazdasági tájaké, megvalósítható-e akkor is, amikor gazdaságilag azok már nem életképesek többé. Sajnálatos módon ugyanis számos, hosszú ideje létező történelmi életforma, amely a kultúrtájak alakulásában meghatározó volt, napjainkban szűnik meg, olykor éppen politikai döntések következményeként. Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden, a földhasználatra vonatkozó döntés gyökeresen és visszafordíthatatlanul változtatja meg a kultúrtájat (így a mezőgazdaság intenzifikálására vonatkozó politikai döntés is). A kultúrtájak megőrzésének tehát alapvető feltétele, hogy a megóvásra, hasznosításra, esetleges továbbfejlesztésre vonatkozó döntéseknek a politikai szándék mellett a helyi közösségek szándékait is tükrözniök kell. A helyi lakosság alapvető joga, hogy megmondhassa, hogy hogyan, és milyen körülmények között akar élni. Igen fontos lenne azonban olyan jogi és gazdasági szabályozók (ösztönzők) kimunkálása, amelyek a különböző tulajdonú területek összehangolt kezelését megalapozó tervezés közvetítésével biztosítanák a tradicionális földhasználat védelmét, a természettel valamint a helyi közösségek társadalmi és kulturális hagyományaival összhangban lévő gazdasági tevékenységek és építési módon fenntartását és a tájjelegtől idegen vagy léptékében oda nem illő használati módok kiküszöbölését.