Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - FEJÉRDY Tamás: Karbantartás, tatarozás, felújítás, helyreállítás, rekonstrukció

tő követelmény hasonlóan a hitelesség napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő kérdéséhez. Ezek a műemlékreslaurálás fontos, ha nem éppen a legfontosabb kritériumai. A hitelesség feltételének meghatározása és teljesítése korfüggőnek bizonyult. Egyrészt tehát mondhatjuk azt, hogy a műemléki értékek eredetiségének és igaz, nem manipulált voltának megtartása lehet az a térben és időben érvényesülő hitelesség, ami mindig megtartandó. Másrésztviszont azt is be kell látni, hogy mikor és hol éppen mi számít hitelesnek, az függ az adott kulturális kontextustól. Amíg a konzerválás a beavatkozó személy vagy munkacsoport - egyébként nem lebecsülendő! - kreativitása jószerivel az alkalmazható és alkalmazandó technikai-technológiai megoldások kiválasztására és megvalósítására szorítkozik, a restaurálásnál ennél tágabb körben értelmezhető kreativitásra van szükség. Nem véletlen, hogy több területen restaurátorművésznek neveztetik az a személy, aki restaurál. Meggyőződésem, hogy, bár a magyar szóhasználatban ritkán találkozunk vele, a műemlékhelyreállító építészt is nyugodtan lehetne építészrestaurátornak, vagy építészeti restaurátornak nevezni. A restaurátori beavatkozás lényeges eleme, hogy valamilyen - látható vagy esetleg rejtett - kiegészítést is alkalmaz. Legtöbbször e kiegészítéseknek kizárólagosan, vagy elsősorban technikai segéd-szerep jut. A meglévő és megtartandó elemek, szerkezetek megerősítése, további rongálódásuk, kopásuk, pusztulásuk megakadályozása az a szerep, amelyet teljesíteniük kell e hozzátételknek. A különféle feladatok-esetek végtelen sokasága, hasonlóan sokféle beavatkozási típust eredményeznek. Nem lehetséges, de nincs is értelme annak, hogy ezeket valamilyen módon csoportosítsam. Annyit azonban mindenképpen szükséges érzékeltetni, hogy a restaurálás során alkalmazott kiegészítés megerősítő, helyettesítő, vagy pótló szerepet kaphat. Éppen e legutóbbi szerepkör az a terület, amely már átvezet, vagy átvezethet a rekonstrukció körébe. Meglehet, nem is olyan könnyű egyértelmű és világos határvonalat meghúzni a restaurálás során elkerülhetetlenül szükséges kiegészítés és a rekonstrukció közölt. Olyan határterületről van itt szó, ahol éppen napjainkban, vagy napjainkban is nagy szükség van a tisztán szakmai érvek és ellenérvek átgonolására. Nyilván nem lehetséges merev sémákat, ökölszabályokat megfogalmazni, viszont feltétlenül szükséges annak a gondolatiságnak, tudományos háttérnek a tisztázása, amelynek alapján végül is megszületik a restaurálás programja. A rekonstrukció fogalmát valójában indirekt módon tartalmazza a Velencei Karta, amikor a lehetséges kiegészítések korlátairól beszél: „(a restaurálás) megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik. Ami a feltevéseken alapuló beavatkozást illeti: az esztétikai vagy műszaki okokból elkerülhetetlennek minősített mindennemű kiegészítés építészeti alkotásnak minősül, s mint ilyen, korunk jegyeit kell magán viselnie. " Mindenképpen fontos, hogy tisztán lássuk a rekonstrukciós gondolat szerepét, annak fontosságát a műemlékhelyreállításban - legyen szó akár konzerválásról, restaurálásról vagy éppen teljes körű helyreállításról. A tudományos kutatások eredménye, a megismert adatok összessége alapján elkészített elméleti rekonstrukció ugyanis egyre fontosabb eszköz a szabályos megőrző beavatkozások esetében is, hiszen segít a reánk maradt értékek, sokszor töredékek megértésében értelmezhető bemutatásuk módjának megtalálásában. Szó sincs arról, legalábbis általános, normálisnak nevezhető esetben, hogy az elméleti rekonstrukció megvalósítását műemlékhelyreállításnak elfogadva a nagyméretű rekonstrukció polgárjogot nyert volna, vagy nyerhetne a szakma eszköztárában. Mégsem vethető el teljesen megítélésem szerint. A hitelesség oly sokat említett, és valóban fontos szempontjának tükrében megmérve, vannak olyan esetek, amelyeknél a rekonstrukció elfogadható. Azt akarom ezzel mondani, hogy lehet, hogy van hiteles rekonstrukció. E szempontból az egyik legfontosabb tényező az idő. Az tehát, hogy az újraalkotás milyen gyorsan követi a pusztulást, vagy nem éppen a tudatosan alkalmazott bontás-újjáépítés esetéről van-e szó. A másik „hitelesítő"tényező bizonyos újabbkori műemlékek esetében a már gyári sorozatgyártásban előállított elemek rekonstrukciója lehet. Hogy ez utóbbit