Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - A műemlékhelyreállítások filozófiája Pódiumbeszélgetés – vezette: ROMÁN András

én kedvenc meghatározásomat ezen a területen az angol Sir Bemard Feilden fogalmazta meg, ami azért a kedvencem, mert ez a bonyolult elméletek legtömörebb kifejezése és azért is, mert a 'hitelesség' szót használja és nagyon egyszerű: a műemlékhelyreállítás célja az, hogy csökkentse a pusztulás mértékét, helyesen, a hitelesség elvesztése nélkül értelmezze az üzeneteket. Még rövidebben fogalmazva: jelentést adjon a múltnak. Vagy ahogy egy kollégám mondta - és nekem nagyon tetszik ez a kifejezés - „frissítse fel a memóriát". Mindannyian egyetértünk, de azért szeretnék egy pontot kiemelni, amely potenciális nehézséget okoz a megfogalmazásban. Mi mind arról beszéltünk, hogy az értékeket meg kell becsülni, azonban meg kell kérdeznünk, hogy kinek az értékeiről van szó? A múltban a szakértők határozták meg az örökség értékeit a társadalom számára. Ez a rendszer nem működött rosszul, mivel a kormányzatok fontosnak tartották a kulturális örökséget. A mai nyugati és keleti országokban kivétel nélkül egyre kisebb és kisebb jelentőséget tulajdonítanak a kulturális örökségnek a ráfordítások és az anyagi támogatások tekintetében. Ennek következtében manapság, úgy gondolom, be kell vonnunk a társadalmat az értékek meghatározásába. Nem meghatározni az értékeket a nyilvánosság számára, hanem bevonni a nyilvánosságot a folyamatba, mert közös értékről, nem csupán saját értékeinkről beszélünk. Ez sokkal nehezebb és küzdelmesebb folyamat, mint amihez hozzá vagyunk szokva, mivel ez magába foglalja a tudás és a döntési folyamat megosztását is a társadalommal. Román András: Úgy vélem, hogy a válaszok más-más szavakkal, más hangsúlyok kiemelésével lényegében ugyanazt mondták. Én azt szoktam mondani, hogy a műemlékhelyreállítás egyik legfőbb célja a műemlék megmentése. Mert ha elpusztul, akkor vége, akkor többé föl nem támasztható. De ezen túl, és ez nincs ellentétben azzal, amit kollégáim mondtak, a helyreállítás legfőbb célja a műemlékben ténylegesen benne levő történeti, esztétikai és ezekből folyó etikai értékek kibontakoztatása, mert a helyre nem állított műemlékekben ezek a lehetőségek rendszerint lappanganak. A helyreállított műemlék lehetőségeket ad az értékek kibontakozására, ami csak a szakszerű helyreállítással érvényesül. ÉRVÉNYESNEK TARTJA-E MA ISA VELENCEI KARTÁT? Fejérdy Tamás: Röviden azt mondhatnám, hogy igen, de ahogy Herb S tővel előadásában, melyben a Narai Dokumentum születéséről és tartalmáról beszélt, hallhattuk, a Velencei Karta egy meghatározott időpillanatban, egy meghatározott kultúrkörben nagyon meghatározott alapokon, elsősorban európai kontextusban született. A Kartát olvasva kiderül, hogy tulajdonképpen nagyvonalakban fogalmazza meg az elveket, amelyek mindmáig érvényesnek tekinthetők. Azt gondolom azonban, hogy nem a Karta szavait kell érvényesnek tekinteni, hanem azt a szellemiséget, vagy azt az iránymutatást, amelyben a műemlék-restaurálás kartájaként a műemlék-restaurálás mikéntjéről beszél. Annak ellenére, hogy különböző kiegészítő dokumentumok is születtek hozzá, például a történeti kertekről és a történeti városokról, mégis azokon a pontokon a legkevésbé komplett ma ez a karta, ahol túllép a műemlékek materiális restaurálásán. Azt gondolom azonban, hogy a Velencei Kartát nem lehet még leírni. Kiinduló alapnak lehet és kell tekinteni ma is és az eredeti, a megfogalmazáskori szándékoknak és szellemiségnek megfelelően nagyon nyitottan kell olvasni és alkalmazni. Például ragadjunk ki egy részt, azt, ahol a Karta azt mondja, hogy a kiegészítéseket történeti összefüggésben, a kortárs építészet nyelvén kell megfogalmazni. Nem mindegy persze, mit jelent a kifejezés, hogy kortárs építészet, de ez az elv ma is érvényes, csak újra kell értelmezni és tudni kell alkalmazni.