Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - SZEKÉR György: A beregdaróci református templom helyreállítása

SZEKÉR GYÖRGY A BEREGDARÓCI REFORMÁTUS TEMPLOM MŰEMLÉKI HELYREÁLLÍTÁSA Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Nyári Egyetem keretében bemutathatom ezt a kis templomot, ami talán tanulságos lesz az egész metódus és az elvek szempontjából is. Bercgdaróc kis falu Magyarország keleti határszélén fekszik. 1991-ben határozta el a helyi református egyházközösség, hogy felújítja a templomát, illetve nem is felújításról volt szó először, hanem csak egy egyszerű tatarozásról. Amikor először „TALÁLKOZTUNK" az épülettel, már a lábazati vakolat leverése után, a fonások alapján sejthető középkori részek bukkantak elő. Az azóta elhunyt területi felügyelő, Czagány Kálmán indította el a templom műemléki kutatását, illetve műemléki helyreállítását is, az ő emlékének szeretném ezt az előadást is ajánlani. Az előzetes vizsgálatok alapján azt már lehetett tudni, hogy az épület rendkívül értékes, középkori források is említik már, a pápai tizedjegyzékben is szerepelt, tehát a XIV. század első felében már létezett. Magáról a templomról pedig egy 1436-os osztály le vél tudósít, amiben mint torony nélküli kőtemplomot említik, haranglábbal és cum sepultura. így szól az oklevél, a cum sepultura kifejezést sokáig kriptaként értelmeztek. A filológiai elemzés után úgyis értelmezhető, hogy „temetkezési joggal", tehát egy értékes épületről volt szó, amint azt a kutatásban résztvevő Balázsik Tamás régész kollégám megállapította. A templom múlt századi kutatója Lehoczky Tivadar, feljegyezte, hogy a templom belsejében középkori freskó maradványok is láthatóak, amit véleménye szerint az 186l-es tűzvész után történt helyreállítás során meszeltek le. A különféle források ismeretében már sejtettük, hogy az épület rendkívül értékes, sok középkori részletet rejt magában, ezért fokozott figyelemmel kísértük a tatarozást is és az előbukkant részek alapján megkezdtünk egy szondázó jellegű kutatást. Ekkor még pusztán kutatásról volt szó, a tervezésről nem, de építészként nyilvánvaló volt, (illetve a különböző szakvizsgálatok, faanyagvédelmi szakvélemény, illetve a statikai vizsgálat alapján), hogy az épület olyan állapotban van falait, illetve a fedélszékét tekintve, hogy, a gyülekezet által tervezett egyszerű tatarozáson túl nagyobb mérvű beavatkozásra van szükség. Szükséges egy nagyon jelentős statikai megerősítés is, illetve a teljes fedélszék cseréje. Ezért a szondázó jellegű kutatás gyakorlatilag egy teljes műemléki épület kutatássá vált, mert a tervezett beavatkozások mértéke olyan volt, hogy ezt mindenképpen hatósági szempontból is előírták. A templom egyhajós, a hajóhoz keletről keskenyebb szentély csatlakozott, ami a nyolcszög oldalaival záródott, külső, támpillérek nélkül. Egyedül a hajó északkeleti és délkeleti sarkán erősítette egy-egy támpillér, nyugati oldalához a források által szintén ismert 1838-ban épült torony kapcsolódott. A kutatás során előkerültek különböző részletek, így az elfalazott déli kapu, aminek az elfalazásában mérmű töredékek voltak. A hajó északkeleti sarkán lévő támpillérben látszódott a vakolat leverése után, hogy gyakorlatilag az egész támpillér az egykori középkori sekrestye nyugati határoló falának a helyén épült fel, nyilván annak a magját is tartalmazza (amit a későbbi kutatás meg is talált) gyakorlatilag egy elbontott boltozatnak az anyagából épült fel. Nagyon jól látszódtak az egyes bordák, bordaelemek, amiket felhasználtak másodlagosan a támpillér kialakításakor, illetve két festett zárókőnek a töredéke is a támpillér alsóbb részén beépítésre került. A déli homlokzat kutatása során kibontottuk a teljes déli kaput. Az elfalazásából számos kőtöredék szár-