Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ÁGOSTHÁZI László: Magyar műemlékhelyreállítások az OMF korszakában

magyar középkor Szabolcs-Szatmártól Vasig, Zaláig és Baranyától Borsodig. S ezek a nagymúltú - nem egyszer többszörös át - meg - átépített - apró emlékek igazolták azt, hogy helyes az a magyar műemléki szakemberek által járt út, amelyen a polgári emlékeken kikísérletezett kutatási - feltárási - tervezési - kivitelezési gyakorlatot más, köztük a vallási emlékek esetében is alkalmazták. A folyamat ugyanis nem a bravúros feltárásokkal és helyreállításokkal kezdődött. A sopronbánfalvi pici rk. templom esetében tulajdonképpen nagyarányú kutatásra kevéssé volt szükség, „csak" szakszerűen, gondosan helyre kellett állítani háborús sérüléseit 1949-ben. Hasonló történt a soproni Szt. György templom sérült rokokó stukkódíszével, a siklósi várkápolnával, a nagyvázsonyi Szt. István templommal, vagy a súlyosan sérült szombathelyi püspöki székesegyházzal és még több más vallási épülettel. - Érdekes, előre mutató „kísérlete" volt a magyar műemléki gondolkodásmódnak az, amikor az üresen, funkció nélkül maradt egri volt trinitárius templom barokk épülete számára próbált rendeltetést találni, s kamaraszínháznak építette át. Bizonyára hatása volt a tervezésre a budai Várszínház, s így az épület és a színházi funkciók között szerencsés kompromisszum árán a barokk belső tér hatásának lényegét meg tudta őrizni. A meginduló kutatás nyomán sorra tárultak fel korábban nem ismert részletek a váraszói, a csempeszkopácsi rk. templomnál, a karcsai, a szabolcsi, szalonnai és a vizsolyi ref. templom, a téglából épített egervári rk. templom, a gyöngyöspataki rk. templom, a kőszegi Kálvária - kápolna, a szalonnai ref. templom, Tornaszentandráson az rk. templom és még nagyon sok más példa esetében. Mindegyiknél új értékek tárulnak a látogató elé a helyreállítás után, új és új adatokkal gazdagodnak a magyar történettudományok. Ebben a korban került sor a kis benhidai rk. templom helyreállítására, amely épületet az tesz Európában is egyedülállóvá, hogy valamennyi tetőszerkezete kőből épült. Építészeti leleményesség, újszerű gondolkodás kellett az olyan feladatok megoldásához, mint pl. a hidegségi rk. templom esetében, ahol a román kori rotunda egykori megjelenését és belső térhatását igyekezett a helyreállítás megoldani. Ugyancsak a nagyon gondos kutatás és szerkezetvizsgálat, a szokványostól akár eltérően is gondolkodni tudó építészi talentum kellett a sokrétűen összetett feldcbrői rk. templom olyan értelmezésű helyreállításához, melynek eredményeként a látogató megérti az egymásra épülő periódusok jelentőségét (8). A vallási épületektől alig elválaszthatóan rendre sor került műrészletek, berendezési tárgyak restaurálására is. A nagyszámú ilyen munka közt egyedisége miatt nem lehet nem említeni a gyöngyöspataki rk. templom főoltárát, mely ezt a falusi templomot európai jelentőségűvé emelte. Az elfalazások, lefestések alól előkerülő összefüggő vagy töredékes freskómaradványok még az egyébként egyszerű megjelenésű templomocskáknak is ünnepi fényt, történeti rangot kölcsönöznek. E sorba tartoznak például a csarodai, a tornaszentandrási, hévízgyörki, kővágószöllősi templomok. Sok helyen történt nagy, összefüggő festett felületek restaurálása is, megközelítve így az egykori belső megjelenést. Ismét csak jelentőségük sorrendje nélkül felsorolva néhány példát: Keszthely: ferences templom szentélye, Szalonna: ref. templom, Balf: rk. templom, Gyöngyöspata: rk. templom stb., stb. Az egyházi épületek elmúlt évtizedekbeli helyreállítása igen sok tudományos technikai - technológiai-, építészeti ismeretet és nagyon fontos szemléletmódbeli gazdagodást eredményezett a magyar műemlékvédelem számára. Legtöbb esetben szellemes, szép, harmonikus megoldás született a római katolikus templomok liturgiái szempontú átrendezése kapcsán is. Eredményes korszak volt tehát a vizsgált időszak, melynek tárgyalásakor métlatlan volna megfelejtkezni az olyan tudományos „melléktemékekről", mint például a korábban nem is sejtett számú középkori és késő középkori fa tetőszerkezetekről (9). A vallási célú épületek között nem szabad megfeledkezni azokról a példákról, amelyek eredetileg ilyen célra épültek, ám az idők során rendeltetésük megváltozott. Ezek esetében a legtöbb gondot az új, alkalmas, megfelelő rendeltetés megkeresése okozza. A már említett budai Várszínház, vagy az egri volt Trinitárius