Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - MAROSI Ernő: Magyar műemlékhelyreállítások a MOB korszakában

mének és művészettörténetének leghíresebb, legnagyobb publicitásnak örvendő emlékét, a kölni dómot tekinti Kassa mintaképeként. 0 maga az, aki egy nagyon bonyolult geometriai spekulációra alapuló számítási rendszerben keresi a középkori építészeti tökélynek az okait. Elmondható, hogy két lényeges szempont találkozik itt össze. Egyrészt a nemzeti törekvés, a reform követelése, tulajdonképpen a szabadságharc előtti időnek megfelelően a polgárosodásnak, a civilizációnak a törekvése függ össze a műemlékvédelemmel. Más oldalról pedig az egyházi megújulásnak a mozgalmai a XIX. századi dómépítő-mozgalmaknak, nem utolsó sorban pedig a német nazarénus mozgalomnak az eredményei. így kerülnek rá magyarországi emlékekre ismert emlékeknek a hatásai. Amikor az 1860-as években részben Henszlmann útmutatásainak megfelelően restaurálják a kassai dómot, ez a restaurálás tulajdonképpen nem más, mint az épület újraszínezése. Két fényképfelvétel maradt meg a belsőről, amely az 1858 és 1964 között végzett helyreállítás eredménye. Lényegében a párizsi Sainte-Chapelle-nek az ekkor már közismert Lassus-féle restaurálása nyomán festik ki geometrikus elemekkel a tagozatokat, festik ultramarinkékre a boltozatokat és helyeznek el rajtuk plasztikus arany csillagokat. Tehát létrejött egy ideális gotizáló tér. Ez a fajta megközelítésmód játszik döntő szerepet főleg egyházi megbízásokon, és már a Műemlékek Országos Bizottságának megalakulását megelőzően foglalkoztatott nazarénus színezetű neogotikát és historizmust művelő soproni Storno Ferencnek a munkásságában. Storno Ferenccel kapcsolatban az utóbbi időnek a kutatásai - újabban Dávid Ferenc pannonhalmi eredményei - hívták fel a figyelmet működésének kettős gyökereire. Az egyik ebben éppen Pannonhalmán a kőépítészetnek nem a tulajdonképpeni konzerválása, hanem felmutatása, mindig a kőfelületek kezelésének az eredeti, felületek valamilyen fajta passe-partoutzásának, tálalásának a segítségével. Másrészt pedig mint a pannonhalmi templomban, ahol egy nagy, erősen a romantikus keresztény művészet törekvései által befolyásolt falképciklust is megvalósít, a keresztény művészeti mozgalom alkotójaként is tevékenykedik. Maga az ornamentális kifestés is szerepet kap az eredeti részleteknek a tálalásában. Storno alapelvei például a soproni Szent János templom a későgotikus boltozatának díszítésénél tulajdonképpen a stílszerűségnek a korban hivatalos, így megfogalmazott követelményén alapulnak és lényegében egy későromantikus nazarénus típusú, a késő középkor nyomán orientálódó művészetet jelentenek. Ez a művészet egy sor középkori művészeti ágnak a felújításával is együtt jár. Tulajdonképpen nagyon fontos szerepet játszik benne az iparművészet kultusza. Példái közép tartoznak Stornónak a garamszentbereki apátsági templom számára tervezett üvegablakai. Storno elvei példaszerűen mutatják be ennek a romantikus ihletésű cmlékkultusznak a sajátos vonásait. A soproni Szent Mihály-templomon felfedezett Keresztrefeszítés falképtöredékek dokumentálására készített felvételi rajza és kiegészítés-terve még egyéb tanulságokat is rejt. Mutatja a dokumentálást, amely elszakad a valóságos restaurálástól, az tudniillik a helyszínen történik és mutatja azt a másik funkciót, amit a műemlékekkel kapcsolatos tevékenység képzőművészeti emlékei kiállításokon töltenek be. Ez a két lap arra született, hogy a korszaknak a műemléki kiállításain egymás mellett szerepeljenek. Ilyen volt, ilyen lett, pontosabban a Stornoék felfogása szerint olyan volt ideálisan a falkép, amilyen lett, amilyen Stornónak a beavatkozása után, és olyanná lett, sajnos, amilyenné az idő működése tette. Ezt dokumentálja a felvételi rajz. Az idő által létrehozott forma, a műemléknek az idő beavatkozása által kialakított állapota ebben a felfogásban totális akcidencia, véletlen, elhanyagolható: a hangsúly az ideális állapoton van, amelyet - és itt egy nagyon lényeges szempont van - Storno, mint műértő hoz létre, mint olyan szakember, aki elsősorban a későgotikus művészetben, a Dürer-kornak a festészetében jártas, és ezeket a műveket bármikor rekonstruálni is tudja. A XIX. századnak a hatvanas éveivel a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának és Országos Bizottságának megalakulásával ezeknek a szakembereknek, a képzett specialistáknak a korszaka jön el Magyarországon. Szinte kivétel nélkül valamennyi vezető egyéniség Bécsből érkezik, mindenek előtt Friedrich von