Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - MAROSI Ernő: Magyar műemlékhelyreállítások a MOB korszakában

váltás természetcsen 1944-1945. Már utaltam az 1949-es fordulatra, tehát egy polgári, többpártrendszerű társadalomnak a megszűntetése után egy monolit szocialista társadalomnak a kezdetére. És végül is ennek a monolitikus társadalmi alakulatnak és államnak a létezésében jelent erős törést 1956, nem kell hangsúlyozni a jelentőségét. Azonban nem véletlen, hogy 1957 az Országos Műemléki Felügyelőség megalakulásának időszaka is. Úgy tűnik, hogy itt nagyon gyorsan jelent meg egy repedést, egy éppen ennek a társadalmi alakulatnak a gyengeségét felhasználó új szervezeti forma. Még egy harmadik szempontot kell itt feltétlenül értelmeznünk, és emlékezetbe idéznünk. Ez pedig a művészettörténetben kialakult kronológia. A XIX. századnak és a XX. századnak a művészettörténeti kronológiája egyáltalán nem magától értetődő. Mint mindenütt a világon, nagyon nehéz ezt az időszakot korszakolni, mert sokkal inkább beszélünk egyéni teljesítményekről, irányzatokról, mint nagy kronológiai egységekről. Abban azonban többé-kevésbé konszenzus van, hogy az 1830-as évektől 1860 tájáig a magyarországi művészettörténetben a korszak kezdetén erősebben a klasszicizmusnak az uralmával számolunk, a korszaknak a vége felé pedig a klasszicizáló hagyományokat erősen átszínező gotizáló historizmusnak, romantikus vonásoknak az uralmával. Mindenesetre az 1860-as évektől számítható - és itt nagyon jelentős az egybeesés a politikai történeti tényekkel is - a historizmusnak tulajdonképpen egy stiluspluralizmuson alapuló, a stílusok funkcionális szerepét hangsúlyozó virágkora. Ebben a korszakban keletkezik a műemlékvédelem Magyarországon. Maga a műemlékvédelem a historizmus korszakának az egyik terméke és valószínűleg azt lehet mondani, hogy az egyik motorja is. Ennek a historisztikus korszaknak a csúcspontját 1896, a magyar honfoglalásnak az ezredik évfordulója jelenti, a millenáris ünnepségekkel. De 1896 mintegy szimbolikus dátum a modern törekvések számára is. A nagybányai művésztelep és mozgalmai, ott azután hamarosan egy fiatal generációnak az ún. neósoknak erős francia posztimpresszionista tájékozódásával is gazdagítva, az egyidejűleg több forrásból is táplálkozó idegen eredetű, részben art nouveau, részben Jugendstil, részben bécsi szeceszsziós, de mellette a magyar nemzeti törekvéseket is erőteljesen képviselő, összefoglalóan szecessziónak nevezhető mozgalmak, részben ezeken belül, részben ezekkel már ellentétében hullámszerűen a XX. század első évtizedeiben a művészeti modernségnek, sőt lassacskán az avantgárdnak a mozgalmai. Az 1910-es évektől 1930 tájáig az avantgárdnak, a konstruktivizmusnak a vezető szerepével számolhatunk és 1930 táján azután egy lényeges váltással, amikor a hivatalos művészetben erős szerepet kap az olasz Novecento irányába való tájékozódás és létrejön az ún. római iskola, amelyet a műemlékvédelem törekvéseivel, magának Gerevichnek, a kor leghíresebb és legbefolyásosabb professzorának és Olaszországban is nagyon sokra becsült conoscitoréjának a tevékenysége fűz össze, de ugyanebben az időben, épp a harmincas években számolhatunk az építészeti modernizmusnak az első jelentkezéseivel is, mindenekelőtt a CIAM internacionális konstruktivisztikus orientációjú csoportjával és különösen a magyar CIRPAC-nak a csoportjával. A második világháború után, 1945 és 47-48 között számolhatunk egy nagyon erős virágzással, a modern művészet, az avantgárd különböző hagyományainak a kivirágzásával, egy meglehetősen toleráns és sokszínű környezetben. Nagyon jellemző egyetlen irányzatnak a neve, az Európai Iskoláé, amely tulajdonképpen a párizsi iskola, elsősorban szürrealisztikus törekvéseihez kapcsolódik, amely szinte emblematikusan fejezi ki ennek a virágzásnak, ennek a felszabadult szakasznak az alapvető törekvését. Ennek vet véget 1949-től kezdve a szocialista realizmusnak a dogmatikus, monolitikus uralma, amely természetesen sokáig tartott, de Magyarországon sértetlenül és következetesen csak 1956-ig, amikor tulajdonképpen minden más irányzat valamilyen módon vagy toleranciára szorul vagy még azt sem kapja meg, gyakorlatilag földalatti létre kényszerül. Ezek a hátterei a műemlékvédelem tevékenységének is, és ez az áttekintés is azt mutatja, hogy 1910 körül (valószínűleg ez nemcsak magyarországi jelenség) a művészet és a műemlékvédelem útjai elváltak. 1910 tájáig a műemlékvédelem a művészetnek, az éppen létező irányzatoknak szerves része. Hogy miért nem az