Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - FEJÉRDY Tamás: Karbantartás, tatarozás, felújítás, helyreállítás, rekonstrukció

esztétikai állapot, használati érték folyamatos megtartása legyen cél. A leromlani hagyott és 25-30 évmúlva ismételten felújított műemlékek ismert esete riasztóan mutatja a veszteségeket, arrólnem is szólva, hogy más, még egyszer sem felújított emlékek elől veszi el a szűkös pénzügyi források miatt a valamikor helyreállíttatás lehetőségét. Mi tehát a teendő? A legegyszerűbb, kézenfekvő feladat a folyamatos és szakszerű karbantartás. Persze ezt így könnyű kijelenteni, de sokkal nehezebb megvalósítani. Tegyük fel, hogy különösen a mai, megváltozott tulajdonosi helyzetben a jószándék és a pénz egyszerre a tulajdonos rendelkezésére áll. Akkor is mrad még a kérdés, kivel fogja a karbantartási munkákat elvégeztetni? Ez bizony, legalábbis Magyarországon nem is olyan egyszerű feladat. Nyilván nem tud minden tulajdonos saját karbantartót alkalmazni, ráadásul olyant, vagy olyanokat, akik értenek a sajátos, a műemlékek egyediségéből következő szakmai feladatok megoldásához is. Ismereteim szerint jól működő karbantartó szolgálat Hollandiában van, amelynek példáját valóban célszerű volna tanulmányozni, és a lehetőségekhez igazított formában bevezetni. Az indulásakor az állam által támogatott, ma már önfenntartó szolgálati rendszer lényege a következő: A szolgálat jól felszerelt furgonjai, a történeti épületeken előforduló problémákat jól ismerő szakemberekkel meghatározott időközönként felkeresik a műemlékeket, és ellenőrzik azok állapotát. Amit lehet, azonnal és helyben javítanak, komolyabb feladatra pedig, a teendő pontos megjelölésével a tulajdonos számára javasolják annak elvégeztetését. A kétévenkénti három alkalom azt is jelenti, hogy mindig más évszakban érkeznek egy-egy adott műemlékhez, szembesülve a különböző évszakokban megmutatkozó eltérő problémákkal. A kis hibák időben történő kijavítása a karbantartás eléggé nem sürgethető feladat a műemlékek „konzerválásában" - a szó megőrzés értelmében - talán a legfontosabb eszköze. A tatarozás fogalmát nem szívesen alkalmazzuk műemlékkel összefüggésben, ami érthető is.ha a mára már átalában jobblétre szenderült egykori ingatlankezelő vállalatok ilyen címen végzett munkája jelenik meg előttünk. Fontos szerepe lehet a tatarozásnak a teljes helyreállításban még nem részesült műemlékek esetében. Akkor fontos ez, ha valamilyen oknál fogva nem adottak a lehetőségek a helyreállítás elvégzésére - akár az anyagiak, akár a szükséges szakértelem hiányzik. Ha ilyen esetekben - például egy templomnál - a használati igény miatt nem fogadható el az egyébként is méltatlan elhanyagolt állapot, a tatarozás lehet az a beavatkozás, amellyel az értékek elpusztítása nélkül mintegy prolongálni lehet, jobb időkre" a műemlékhelyreállítást. Nagy veszély persze, ha tatarozás címen mélyebbre mennek a megengedettnél, ezért ez az egyik olyan beavatkozás típus, ahol az engedélyezett határok betartásának szakmai ellenőrzésére igazán nagy szükség van. Mindezek után már túlzott finomkodásnek tűnhet, a felújítást külön is említeni. Ez igazán nem sokban tér el tatarozástól, mégis, talán érdemes olyan értelemben használni, mint a tatarozásnál több, az ismételt műemlékhelyreállításnál kevesebb mélységű beavatkozást. De úgy is meg lehet közelíteni a különbséget a műemlék oldaláról, hogy felújítani csak már egyszer helyreállított műemléket lehet. Ennek van, lehet jelentősége a műemlékek életében is. A röviden bemutatott karbantartás ugyanis mindent azért nem képes megoldani a műemlékek jó állagának, kedvező esztétikai megjelenésének fenntartására. A felújítás tehát kissé komolyabb beavatkozás, mint a karbantartás, ezért, természetesen, ritkábban is kerülhet rá sor. Lényeges tulajdonsága kell legyen, hogy nem változtat a műemlékhelyreállítás elvi döntésein, az akkor kialakított megoldásokon. Miről lehet tehát szó? Elsősorban homlokzat-felújításokról, a nagyobb igénybevételnek kitett szerkezetek felülvizsgálatáról, egyes elemek cseréjéről, stb. A lényeghez tartozik, legalábbis szerintem, hogy nagyrészt megmarad az esztétikai célú jobbítás-szebbítés szintjén, amely természetesen nem akar több lenni, mint a korábbi jó állapot, hanem azt akarja megújítani.