Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - FEJÉRDY Tamás: Karbantartás, tatarozás, felújítás, helyreállítás, rekonstrukció

Az előző csoprotosításnál a műemlékhelyreállítást gyűjtőnévként alkalmaztam, beleértve ebbe a csoportba a konzerválás, restaurálás és az új funkcióba helyezést is magában foglaló helyreállítást is. Konzerválás a Velencei Karta szerint a műemlékek megőrzését jelenti, mégpedig igen tág értelemben. Ez a fejezet foglalkozik például a funkció fontosságának kérdésével éppúgy, mint az esetleges áthelyezés megengedhetőségének feltételeivel. Konzerváláson szűkebb értelemben viszont a műemlékek értékeit az adott formában megőrző beavatkozást érthetjük. A konzerválásnál sem kerülhető el minden esetben esetleges minimális hozzátétel, kiegészítés. Gondoljunk csak a romként reánk maradt emlékek elvileg változatlan formában történő fenntartásának gyakorlati lehetetlenségére. Mégis, a konzerválás lényege a változatlan állapotrögzítésre való törekedés. Ugyanakkor lényegi eleme e beavatkozásnak, hogy nem akármilyen állapotot rögzít. Egészen bizonyos, hogy - szemben a későbbiekben tárgyalandó karbantartással - nemcsak arról van szó, hogy ahogyan van, úgy teszünk valamit a változatlan fenntartásért. Konzerválásnál mindenképpen számolni kell az oda nem illő elemek, szennyeződések eltávolításával. Feladat az is, hogy e beavatkozás végén a műemlék úgy legyen hosszú távon fenntartható, hogy semmiféle lényeges változtatást már ne igényeljen. Értékcentrikus, a bemutatást és a szakmai tanulmányozást egyként lehetővé tevő folyamat tehát a konzerválás. Problémái leginkább abból a kettős hivatásából adódnak, amely szerint a minimális beavatkozás maximális biztonságú és hosszú távú fennmaradást tegyen lehetővé. A konzerválandó műemlékek nagy többségének állapta, megjelenése ugyanis már meglehetősen messze esik a létrehozásuk időpontjában meglévőtől. Csonka szerkezetekkel kell számolni. Valójában pusztulási-átalakulási folyamatba kell egy bizonyos időpontban úgy belenyúlni, hogy e folyamat lelassuljon, jó esetben le is álljon. Érezhető e feladat „képtelensége", a hadakozás az idő és természeti törvények meghatározta folyamatok ellen. Konzerválás megőrzés. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a legjobb, legszakszerűbben elvégzett konzerválás sem oldja meg egyszer és mindenkorra a műemléki érték fennmaradását, így a műemlékgondozásnak már a konzervált műemlékek esetében is igen jelentős szerepe van. A teljesebb tárgyalás kedvéért azt is meg kell említeni, hogy a konzerválásnak a Velencei Karta szerinti tágabb értelmezése más országokban igen szokásos. Főleg a nagy európai nyelvek szóhasználatában beszélnek például műemléki helyszínek, sőt védett történeti városrészek konzerválásáról is. Teljesen magától értetődik, hogy olyan élő együttes, mint a történeti város, nem tud úgy konzerválódni, mint egy középkori rom, vagy éppen egy falképtöredék. A konzerválásnál talán kisebb a jelentősége a hangsúlyozottan a konzervált emlék bemutatását és értelmezését szolgáló törekvéseknek. Kétségtelen, hogy ez a témakör, amelyet a restaurálás, majd pedig a rekonstrukció egyre élesebb formában vet fel, már a tisztán konzerváló beavatkozásoknál is felmerülhet. A restaurálás tekinthető talán a legáltalánosabb szükséges műemléki beavatkozásnak. Valójában szervesen folytatja azt a munkát, ami a konzerválással kezdődött meg. A konzerválás alapozza meg a restaurálást, és bizony nem ritkán nagyonis nehéz meghatározni, hogy egy műemlékkel való foglalkozás esetében hol ér véget a konzerválás és hol kezdődik a restaurálás. A Velencei Karta szerint a restaurálás „az a művelet, amelynek meg kell őriznie a műemlék kivételes jellegét azzal a céllal, hogy konzerválja és feltárja annak esztétikai és történeti értékét"... A restaurálás, mint többé-kevésbé bonyolult műveletek összessége azt szolgálja, hogy a műemlék látható és értékelhető formában, nemcsak eredeti mivoltában, de lehetőleg eredeti szépségében is fennmaradjon. Ennek érdekében a restaurálás valamiféle „egész" bemutatására törekszik. Ezalatt természetese nem azt értem, hogy minden elpusztult rész, vagy részlet visszaállítására, mert az már a rekonstrukció területe. A restaurálás tudományos megalapozottsága, amelyet egyébként a konzerválás sem nélkülözhet - alapve-