Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - FEJÉRDY Tamás: Karbantartás, tatarozás, felújítás, helyreállítás, rekonstrukció

FEJÉRDY TAMÁS KARBANTARTÁS, TATAROZÁS, FELÚJÍTÁS, HELYREÁLLÍTÁS, REKONSTRUKCIÓ A műemlékvédelmi gondolat mintegy másfél évszázaddal ezelőtti megszületése óta a múltból reánk maradt épületek, művészeti emlékek kezelésének mikéntje igen sokat alakult. Természetesnek kell tartanunk, hogy az, ami mindenkor közös volt, az az értékek megtartásának, bemutatásának a szándéka. Ami pedig változott: éppen miért és mit tartottak értéknek, és ezen értékeket hogyan, milyen eszközökkel gondolták továbbéltetni. Az épített örökség mai felfogásunk szerinti egységes egészéből műemlékként kiválasztott, jogi védelemben (is) részesített kiemelkedő jelentőségű értékek sem műemléknek épültek. Megszületésükkor valamilyen akkori funkcionális igényt elégítettek ki. Természetesen igen tágan kell értelmeznünk ezt a funkcionalitást, amely adott esetben, például egy diadalkapunál, sokkal inkább eszmei, mintsem gyakorlati, s ellenkezőleg, egy ipari épületnél viszont kimondottan dominál a materiális használati, technológiai szempont. Azért látszik szükségesnek ennek az egyébként magától értetődő megállapításnak a kimondása, mert a műemlékek mint épületek sorsa igen nagymértékben függ ilyen értelmű meghatározottságuktól. Kicsit bővebben kifejtve: a műemlékké válás önmagában is egy új funkcionális „szál" megjelenését jelenti az épület életében. Olyan új szál ez, amely ugyan ráépül az úgymond eredeti funkcióra, mégis cl is válhat attól, továbbélteivé mindazt, amire egyébként a tisztán csak funkconális megfontolások alapján már nem, vagy nem abban formában volna szükség. Még mindig az általánosabb gondolatoknál maradva az előzők azt is jelentik, hogy a műemlékké válás nyomán előálló új helyzet valóban eltér az e kategórián kívül maradó épületekétől. A „természetes" használati igény meghatározta használati értéken felül megjelenő történeti, művészeti és esztétikai érték felmutatása és fenntartása az alapja annak, hogy nemcsak hogy lehetséges és érdemes, de szükségszerű is a műemlékek helyreállításáról, restaurálásáról beszélni. Ez valóban eltér - minden lehetséges és ténylegesen fennálló hasonlóság, esetleg bizonyos területeken meglévő azonosság ellenére - az egyéb épületek fenntartási, felújítási feladataitól. A sokat és joggal emlegetett Velencei Karta szól a műemlékek konzerválásáról és restaurálásáról. Valamennyien értjük, vagy érteni véljük e fogalmakat, s az ebből következő feladatokat. S hozzátesszük többnyire azt is, ami szintén meghatározó fontosságú: műemlékei élő rendeltetés nélkül csaknem lehetetlen fenntartani, ezért harmadik „beavatkozási" formaként említjük a helyreállítást, amely fogalom mögött többet szoktunk érteni, mint a restaurálás magyar megfelelője. Az újbóli funkcióba helyezés igényelte, kisebb változtatásokat, sőt, kiegészítéseket is magába foglaló műfajt jelöljük általában ezzel. Sajnos, ezen valóban fontos alapfogalmak használatában a Karta megfogalmazása óta eltelt 33 év alatt nem teljesen egységes máig a szűkebb szakma sem. Ezért röviden összefoglalom, hogy jómagam milyen értelemben használom ezeket a fogalmakat. Először és elsősorban azokról a fogalmakról, amelyek a műemlékek helyreállításával vannak összefüggésben, majd pedig a műemlékek gondozásával összefüggően jelentkező különféle beavatkozások jellegének és főbb problémáinak taglalására térek ki.