Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ROMÁN András: Elmélet arról, hogy mi szerint változik a műemlékhelyreállítások filozófiája

a jogi és pénzügyi struktúra - de mindez a helyreállításokra nem vonatkozik. A műemlék-helyreállítás műszaki-tudományos tevékenység, aminek a feltételei, a pénzügyi forrása és annak nagysága függ ugyan a tásadalmi-gazdasági klímától, de maga a beavatkozás, annak jellege nem. Ahogy másként fejlődött és másmás színvonalra jutott a kibernetika a világ különböző részein, de maga a kibernetika nem más az Egyesült Államokban, mint volt az egykori Szovjetunióban, úgy nem más, nem lehet más a műemlékek helyreállítása a világ különböző részein, különböző társadalmi-politikai rendszereiben, különböző fejlettségi fokain. (E tekintetben a már említett japán kivétel valóban kivétel!) így tehát a Velencei Kartában lefektetett helyreállítási elvek érvényesek (ha érvényesek) a világ minden részén s ha érvényesek voltak Magyarországon 1989 előtt, érvényesek ma is. Ha pedig - esetleg - nem volnának érvényesek, akkor nem azért van ez így, mert a pártállami rendszernek vége szakadt. Ha viszont nem a társadalmi-gazdasági viszonyoktól függ a helyreállítás, nem annak változása idézi elő változását, fejlődését, akkor hál mi? Mert változás kétségen kívül van, nemcsak annyi, amiről a bevezetőben szóltam, hanem hosszú távon sokkalta több. Gondoljunk csak a múlt század helyreállítási gyakorlatára, arra az óriási különbségre, ami a purista restaurálások és az e századi, a Velencei Karta szerintiek között feszül. Hipotézisem erre a kérdésre kisércl meg elfogadható választ adni. Kiinduló pontom az, hogy a műemlék-helyreállítás - bármennyire is történettudományi alapon álló tevékenység - elsősorban mégis csak az építészet szférájába tartozó beavatkozás. A helyreállított műemlék éppúgy épület vagy építmény, mint a helyre nem állított. A Mátyás-templom (mai formájában) éppúgy Schulek Frigyes alkotása, mint a Halászbástya, semmi különbség nincs aközött, hogy az első egy restaurálás eredménye, a második viszont teljesen új mű. S hogy a Mátyás templomnál a második világháború utáni súlyos károk helyreállítóira nem gondolunk szerzőként, annak az az oka, hogy ők teljesen mértékben tiszteletben tartották a schuleki művet, ahhoz se hozzá nem adlak, sc belőle cl nem vettek, így a templom Schulek terveihez képest semmit nem változott, hanem csak visszanyerte a múlt század végén kapott képét. A Mona Lisa is Leonardo műve marad még attól, hogy egy restaurátor óvatos kézzel belenyúl. (Ez a megállapítás természetesen a fő tendenciákra vonatkozik. Vannak, voltak olyan helyreállítások, ahol építész nem működött, hanem a régész, népi építészetnél az etnográfus határozta meg, milyen legyen helyreállítás után az épület vagy a rom. Ilyenkor ő a műemlék helyreállítója. A stockholmi Skansenről mindenkinek Haselius, Aquincumról - amíg Hajnóczi Gyula újra nem fogalmazta - mindenkinek Torma Károly jut az eszébe. Újabb kori műemlékeknél pedig legtöbbször ismert az eredeti mester, persze, hogy alkotójául rá emlékezünk elsősorban, nem a későbbi helyreállítóra. ) Ha viszont a műemlék-helyreállítás éppúgy építészeti tevékenység, mint valami újnak a felépítése, akkor hatni kell rá az építészeti stílusoknak. Az építészetben csak kicsit is jártas ember könnyűszerrel felismeri az épületek stílusát, ezzel együtt a korát is. Tudja hogy az illető korra, illető stílusra mik a legjellemzőbb ismérvek. Hipotézisem lényege az, hogy a műemlék-helyreállításokra, mint egyfajta építészeti alkotásokra érvényesek ezek a stílusok. Más szóval: az építészeti stílusok változásával együtt jár a helyreállítások változása is, nagyjából azonos ismérvek szerint. Állításom igazolására csak a puding próbáját tudom felhozni, azaz gyakorlati példák vizsgálatát. A dolog viszonylag egyszerű, hiszen nem kell nagyon hosszú időszakra visszatekinteni. A műemlékvédelem, s ezzel együtt a műemlék-helyreállítás története, jól tudjuk, alig több másfélszáz évnél. Akkor kezdett éledezni, amikor az építészetben a klasszicizmus meg a romantika volt az uralkodó. Mely műemlék-helyreállítások voltak az elsők? Antik romoké. Pontosan azoké, ami e két, egymással eszmeileg szorosan összefüggő építészeti stílusnak megfelelt. A műemlék-helyreállítási tevékenység kilerebclycsedése azonban már a historizmus korára esik. (Zádor Anna tanítása nyomán szívesebben használom ezt a kifejezést a szélesebb körben elterjedt eklektikánál. ) Mi