Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - Herb STOVEL: A hitelesség, ahogyan azt mostanában értelmezik, ahogy a Narai Dokumentumokban leírták és ahogyan az a műemlékek helyreállítására vonatkozik

kombinációjára? Ezek azok a kritériumok, melyek változnak a kulturális háttér hatására, nem mindig lesz egyenlő a súlyuk és nem mindig lesznek egyformán értékesek különböző kulturális környezetben. De itt merül fel a hitelesség kérdése. Mert itt kezdhetünk el kérdezni, hogy ezen tulajdonságok között érzékeljük-e az örökség értékeit, melyek a tulajdonságok mögött vannak? Néha a hitelesség olyan, mint egy fdter. Ha a filter bepiszkolódik, valamit tenni kell, hogy kitisztuljon, hogy keresztüllássunk a tulajdonságok között az értékekig. Ez ad a műemlékvédelemnek gyakorlati útmutatót, mert ez jelzi azt, hogy mikor tehetjük fel kérdéseinket arról, hogy mit fogunk csinálni, milyen lépéseket teszünk, milyen kezelés a megfelelő ahhoz, hogy a tetteket meg lehessen ítélni, meg lehessen határozni, a hitelesség analízis szerint. Az, hogy megtartsuk-e, ami igazi, vagy az, hogy feltárjuk-e a műemlékek mélyén rejlő üzenetek igazságát? - nem új dilemma, a műemlékvédelem mindig is feltette ezeket a kérdéseket. Az egyetlen dolog, ami különbözik az, hogy képesek legyünk ebben a világos, logikai sorrendben visszamenni az értékek kereséséig. Összegezve azt a keretet, amit a Nara Dokumentum valóban ajánl az embereknek, mikor a kulturális örökség védelmével foglalkoznak az az, hogy először tegyék fel a kérdést: mik az értékek, mik az örökség értékei az adott helyen, ismerjük-e őket, hogyan lehet őket meghatározni, kinek az értékeiről beszélünk? Azután jön a második kérdés: milyen tulajdonságai vannak azoknak az értékeknek? A harmadik kérdés pedig az, hogy: mennyire autentikusan tudjuk felfogni azokat az örökség-értékeket kifejező tulajdonságokat, amelyeket mi fontosnak találunk? Végül megkérdezhetjük: hogy milyen műemléki lépéseket tehetünk, amelyek segítségével még jobban kifejezhetők az örökség értékei? Ilyen módon megfogalmazva mindenki mondhatja, hogy: „ez logikus, mi szokatlan van ebben, ez egy normális folyamat". A valóságban azonban, ha megnézzük, hogy mi történik a műemlék helyreállításban, azt találjuk, hogy az emberek valahol a közepén kezdik, nem veszik a fáradságot, hogy visszamenjenek az elejéig. Számomra ez a Nara Dokumentum fő értéke. A műemlékvédőket visszairányítja a folyamat elejére mindaddig míg minden döntéshozatalnál az örökség értékei nem tisztázódnak. Végül két gondolat arról, hogy hol is tart ez a vita napjainkban . Ha a Világörökség Bizottságát vagy ha más csoportokat nézünk. Az egyik mostanában divatos elmélet, - lehet, hogy hasznos, és lehet, hogy nem az, hogy próbálják visszaállítani a Világörökség Konvención belül a kulturális és természeti örökség kategóriáját. Az 1970-es évek elején mikor az UNESCO konvenciókat írt a kulturális és természeti örökségre az volt az eredeti elképzelés, hogy legyen két konvenció, egy a kulturális örökségre és egy a természeti örökségre. 1972-ben bölcs döntés született, hogy ezeket vonják össze és csak egyetlen örökségről, az emberiség örökségéről beszéljünk, ne húzzunk vonalat a kulturális és természeti értékek közé. Azt hiszem, ez szép döntés volt politikai szinten, de a valóságban ez nem igazin valósult meg a konvenció történetének következő 25 évében. A kulturális és természeti örökséget ugyanis külön kezelik, külön listázzák, külön vizsgálják és külön vitatják. Most, a konvenció 25 éves évfordulójakor egy újabb erőfeszítés körvonalazódik arra, hogy összevonjuk a kulturális és természeti örökséget. Már az UNESCO-ban is jelentek meg vélemények arról, hogy miért nem lehet csak egy világunk, miért nem helyettesíthetjük a hitelességet integritással, tudunk-e módot találni, hogy egyszerűbb nyelven beszéljünk? Számomra ez a kérdés nem olyan fontos, mert az igazi kérdés nem az, hogy az integritás, vagy a hitelesség szavakat használjuk-e, hanem az, hogy mit értünk, ha a koncepcióról beszélünk. Itt olyan választási lehetőségek vannak, melyek különböző kulturális környezetben jelentősek lehetnek. Ez az egész, a valóságosság, az igazságosság kérdése. Ezek az igazi gondolatok, az igazi kérdések. Egy másik elképzelés - mely legalább 5-10 éve létezik és most, ezeken a megbeszéléseken különösen a központba került - lényege, hogy hogyan alkalmazzuk a hitelesség kérdését a nem-műemléki kulturális örökség esetén? Nem mondom, hogy könnyű, de viszonylag egyértelmű, ha egy templomra, vagy egy épületre vonatkozó hitelességi vizsgálatot nézzük, mert fix időben épült, és meg lehet vitatni, hogy az épület hogyan változott, és mit jelent a hitelesség. De mit tegyünk, ha az éppen minket érintő kulturális örökség olyan