Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - Herb STOVEL: A hitelesség, ahogyan azt mostanában értelmezik, ahogy a Narai Dokumentumokban leírták és ahogyan az a műemlékek helyreállítására vonatkozik

jutottunk konszenzusra a sokféle elmélet területén. A kulcspontok rövid összegzése a műemlékvédelem folyamatában a következő: Az első a definíció kérdése. A hitelesség a dokumentum szerint az értékekre vonatkozó alapvető minősítő tényező. Más szóval a hitelesség nem érték. A hitelesség módosítja, minősíti az értékeket, de nem maga az érték. A különböző kulturális környezetben, a kulturális örökség tiszteletén kell, hogy alapuljon a különböző típusú örökségben, a kulturális és nemzeti örökség közötti kölcsöhatásban. A kettes pontot - amikor közös értékek tiszteletéről beszélünk - könnyű megérteni, mindenki elfogadja, hogy tiszteletben kell tartanunk, de van ebben valami csapda. A vitában azt vettük észre, hogy mások, akik egy kicsit öntudatosabbak, azt mondták, hogy az értékek nem szükségszerűen közösek minden társadalomban és minden kultúrában. Túl idealista dolog közös értékekről beszélni. Európa balkáni régiójának közelmúltbeli történelme a példa arra, hogy mennyire nem közösek, és nem is lehetnek közösek az értékek a kultúrák között. Tehát mi a műemlékvédők kötelezettsége, ha az értékek konfliktusban vannak? Talán az, hogy tiszteljék az egymás mellett létező értékeket. Nem arra kell kérni az embereket, hogy átvegyék mások értékeit, hanem arra, hogy tiszteljék azokat az értékeket, amelyek mások, és mások is maradnak. Ne válasszunk, ne mondjuk ki, hogy ez a fajta érték fontosabb, mint a másik; hanem tiszteljük a különbséget, a vélemény, a háttér különbségét. A harmadik pont, amely nagyon határozottan körvonalazódott a Nara Dokumentumból az , hogy a hitelesség definiálására használt kritériumok saját kulturális környezetükből kell, hogy következzenek. A negyedik pont - a dokumentum nyelvezetét használva - talán az volt, hogy a különböző információs forrásokat, melyek által a kulturális örökség információt nyújthat a nagyközönség számára, le kell írni és számba kell venni. Ez azért fontos, mert a műemlékvédelemben ezek a jellegzetességek azok, melyekre összpontosítottunk, ugyanolyan fontosak, mint azok a statikus jegyek, amelyek az anyagra és tervezésre vonatkoztak. A megbeszélésen a jellegzetességek listáját kibővítettük, hogy magába foglalja a dinamikus változó tulajdonságokat is. Olyan tulajdonságokat, melyek a folyamathoz, hagyományokhoz, funkcióhoz és használathoz köthetők. A dokumentum fontosságáról gondolkozva három évet vissza kellene lépnem és meg kellene kérdeznem, hogy: fontos-e ez a dokumentum, megérte-e vitatkozni, van-e eredménye? Azt hiszem, többfajta választ tudnék adni. A dokumentum meggyőzően és érvelve terjeszti ki az örökségről vallott felfogásunkat, a Velencei Kartában megfogalmazott műemlék-örökségtől egy sokkal szélesebb körre, a különböző kulturális környezetben levő új örökség-fajták tiszteletére. Nem kétséges, hogy ez az első erőfeszítés a műemlékvédelemben a Velencei Karta óta, hogy megpróbáljunk olyan új, univerzális értékeket meghatározni, melyeknek lehet legitimitása a műemlékvédelemben. Nem mondhatom azt, hogy az elvégzett munka jó, vagy rossz volt, az idő majd eldönti a munka minőségét. Csak annyit mondhatok, hogy a dokumentumnak az ad jelentőséget, hogy a gyakorlati műemlékes szakembereknek keretet tud adni a döntéshozatalban. Mik az elemei ennek a keretnek? Először is a definíció. Ez a definíció nincs a dokumentumban, de végigvonul egész eszméjében. A definíció kapcsolatot teremt a látvány értéke (a tulajdonságok ezeken az értékeken keresztül vannak kifejezve) és a teljesség, valódiság és igazság mértéke között, melyeket ezek a tulajdonságok fejeznek ki. Tehát valójában, a műemlékvédelem területén úgy találjuk, hogy a dokumentum egy folyamathoz vezet el. Először is elvezet egy bizonyos örökség esetében ahhoz, hogy megkérdezzük, mik az értékek,? mik azok a döntő tulajdonságok, melyeken keresztül ezek az értékek kifejeződnek, és azután, és csakis azután veti fel a hitelesség kérdését. Visszatérve a „kritérium" kifejezésre. Amikor a tanácskozáson, a kritériumról beszéltünk, akkor ezen a következő választási lehetőségeket értettük: az egészre gondolunk?, az igazságra?, a valódiságra?, ezek