Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Záróbeszédek - KALMÁR Péter

fordulatszámot, akadályozunk, csak a baj van velünk. Tudom én azt, hogy többé-kevésbé mindenütt megkapják ezt az örökség védelmezői. Egy ilyen újgazdag szituációban azonban - gondoljanak bele - ez sokkal élesebb, mert azt sem zárhatjuk ki, hogy a mi szemléletünk tényleg nem változott eleget. Ha kizárnánk, nagy hibát követnénk el. Mint mondottam: „Számvetés és jövő" volt az idei konferencia témája, ezt feszegettük. Úgy gondolom, hogy a Nyári Egyetem idei kurzusának témaválasztása is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kihívásoknak előbb-utóbb jobban megfeleljünk, mert elméleti és gyakorlati tekintetben az idei téma hozzájárulhat egy új, a kor problémáinak jobban megfelelő szemléletmód és gyakorlat kialakításához. S most visszatérve az engem a Nyári Egyetemhez kapcsoló személyes motívumhoz, szeretném elmondani, hogy életem egy töréspontján Noszvajon találtam menedéket. És ugyanabban a pillanatban az itt ülők megkértek engem, aki addig csupán érdeklődő résztvevője voltam a Nyári Egyetemnek, hogy vállaljam el a titkárságát. Tíz gyönyörű évet (és nyaral!) töltöttem itt. Kezdetektől, tehát mind a 27 évről van valami benyomásom, emlékem, de arról a 10 évről nagyon sok és ha egyszer majd a visszaemlékezéseimet írom, akkor szép és romantikus dolgok is belekerülhetnek a Nyári Egyetem történetébe. Éppen ezért én nagyon nagy szeretettel és empátiával vagyok Önök iránt. Remélem megértik érzéseimet, s hogy Önök is szép emlékekkel és gazdagodva távoznak innen Noszvajról,