Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - Ismini TRIANTI: Az athéni Akropolisz helyreállítása

A KONZERVÁLÁS MUNKÁLATAIRÓL Az Akropolisz műemlékein végzett munkák a márvány felületére összpontosulnak és 1986 óta párhuzamosan folynak a szerkezeti rekonstrukciós programokkal. A konzerváló programot Evi Papaconstantinou vegyészmérnök irányításával az alábbiak szerint végezték: 1. A passzív konzen'álás főleg preventív jellegű beavatkozást jelent, pl. az építészeti szobrok átszállítását az épületekből a múzeumba. Ezidáig a Parthenonból a keleti timpanon alakjait, a metopákat és a nyugati frízt, és az Erechteionról a kariatidákat szállították az Akropolisz Múzeumba. Ezen szobrok közül a Cecrops csoportot és a kariatidákat külön, nitrogén tartalmú környezetben tárolják. 2. Az aktív konzenálás in situ szilárdító és műhelybe történő beavatkozásokból áll. A beavatkozások, melyek azt célozzák, hogy a márvány elveszett koherenciáját visszaállítsák, a következők: Összeillesztés: azokat a márványrészeket, melyek meglazultak, vagy elváltak, a törött felületeken megtisztítják, újra összeillesztik fehér Portland cementtel. Mikor állapotuk jó, a kötéseket újra megerősítik titán szegekkel. Mikor kis darabokat kell összeerősíteni, gyenge cement és mésztartalmú habarcskeveréket használnak. Injektáló tömítés: a belső nyílásokat, repedéseket nagy nyomású vízzel, vagy levegővel és hidrogénperoxiddal tisztítják, majd a kívánt erősségtől függően cementtel, vagy cement és mész keverékével injektálják. Lezárás: repedéseknél, valamint összeillesztés után, vagy injektáló tömítésnél a fugát cement, mész és kvarchomok keverékéből készült habarccsal zárják le, melyet egy szervetlen pigmenthez adnak, ezzel növelve a kromatikus homogenitást az ősi márvánnyal. Lmpregnálás: bárhol, ahol a márvány felülete intergranuláris dekohéziót jelez (a felületre vagy meszes víz oldatot porlasztanak, vagy kalcium-karbonáttal impregnálnak akár negyvenszer is). A konzerváláskor használt minden anyag szervetlen, meglehetősen kompatibilis a pantelikai márvánnyal. Tisztítási folyamatot még nem alkalmaztak. A módszerek, melyeket vizsgálnak az akropolisz műemlékein és szobrain a következők: lézeres tisztítás, abszorpciós pépekkel való tisztítás, a gipsz visszafordítása kalcittá és a mikrofúvásos módszer. A helyreállítás után a márvány védelmére egy olyan anyagot használtak, mely félvezetőkön alapul. Ezt a múlt évben alkalmazták a Propylaia egyik oszlopán egy próba projekt keretében, ezidáig kielégítő eredménynyel. A főbb műemlékeken történt beavatkozásokon kívül munkákat végeztek az Akropolisz szikláin is. A nagytömegű mészkövet, melyen az akropoliszi műemlékek épültek, megerősítették csúszás ellen, Dionysis Monokroussos statikus mérnök irányítása mellett. Egy másik fontos munka a földön szétszóródva található, rendkívüli mennyiségű márványtöredék leltározása - melyet Dinos Kissas archeológus végzett - ezek többsége a fő és másodlagos építészeti, vagy fogadalmi emlékekről származnak. Közöttük sok töredéket azonosítottak és beszállítottak az Akropolisz Múzeum raktáraiba, vagy visszahelyezték azokra az épületekre, melyekhez eredetileg is tartoztak. Az eddig elvégzett munka és a teendők összefoglalása: 1. Az Akropolisz műemlékein a műszaki problémák fő forrása - mely már a projekt kezdetén megvolt, és az épületek egy részén fennáll és máig megoldatlan - az a vas, melyet a márványelemekbe építettek be Balanosék. 2. Ezen problémák megoldásában az első lépés az, hogy továbbra is szét kell bontani a Balanos által felújított műemlékeket és el kell távolítani a vas elemeket. 3. Balanos rekonstrukciójában nem figyeltek arra, hogy az építészeti elemeket eredeti helyükre helyezzék