Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ARNÓTH Ádám: Új részletek, kiegészítések a műemlékhelyreállításokban

ARNÓTHÁDÁM ÚJ RÉSZLETEK, KIEGÉSZÍTÉSEK A MŰEMLÉK-HELYREÁLLÍTÁSOKBAN A témával érdemes foglalkozni, hiszen a kiegészítések meghatározott módon való használata - természetesen a megó'rzés, konzerválás elsődlegessége mellett - a hazai műemlékhelyreállítások egyik legjellegzetesebb, legjellemzőbb tényezője. Valaminek a hazai gyakorlata az emberben sokszor külföldről visszanézve tud a legtisztábban tudatosulni. 6-7 évvel ezelőtt Avignonban járva a helyreállítási munkákat irányító műemléki főépítész vezetett végig a pápák palotáján. A gondosan karbantartott, múzeumként működő részek megtekintése után eljutottunk a felső szintre egy romos, kéfhajós gótikus terembe, ahol a boltozatnak csak töredékei és lenyomatai maradtak, és a középső pillérsornak is csak csonkjai voltak láthatók. Mint a főépítész elmondta, a töredékek alapján formájában szinte teljesen hitelesen rekonstruálható lenne a teljes gótikus tér, visszaállítva az erősen valószínűsíthető egykori állapotba. Sokan ezt a kissé purista, historizáló jellegű megoldást találnák a legjobbnak. Mások teljesen érintetlenül hagynák az egészet, mondván, hogy csak ki kell takarítani, a romokhoz hozzá sem szabad nyúlni, hiszen csak az érintetlen állapot a tökéletesen hiteles. A főépítész ezek helyett a végletes megoldások helyett - mint mondta - a „magyar iskola" felfogásában, a „magyar módszer" szerint szeretne eljárni építészeti kiegészítéseket alkalmazva. Az új hozzátételek pontosan jeleznék az clmpuszlult térről való ismereteink határait, az új részek elválnának a régiektől, de nem zavarnák őket, utalnának az egykori formákra, nem állítanák vissza, de felidéznék az egykori gótikus teret. -Valóban a „különbözés és harmonizálás, a jelzés, utalás, felidézés" mind kulcsszavai a magyar műemlékhelyreállítási gyakorlatnak. Mik a jellegzetességei az ilyen helyreállítási módnak? A helyreállítást igen gondos tudományos kutatás előzi meg, melynek során megismerszik az épület története, az előkerült leletek, maradványok alapján elkülöníthetők építési periódusai. A helyreállítás az egymásra rétegződő korok minél teljesebb sorát kívánja bemutatni, láthatóvá téve az épület teljes történetét. Minden új beavatkozás, kiegészítés az eredeti épületmaradványoktól elütő megfogalmazásban készült, gyakran eltérő anyagból, formával, szerkezettel (ahogyan a Velencei Karta írja: „korunk jegyeit" viselve). Ugyanakkor az új részek igyekeztek harmonizálni a meglévőekkel, megőrizve az eredeti kompozíció egyensúlyát az épületen belül és a környezettel. Másolatokat a hazai gyakorlat nem használt és szigorúan tiltotta a csak kicsit is rekonstrukcióra emlékeztető, egzakt tudományos módon nem igazolható, csak találgatásokra épülő megoldásokat. Mindezeknek az elveknek a szigorú, következetes alkalmazása megkülönböztethetővé tette a hazai gyakrolatot a másutt folyótól. A „magyar módszer" oka természetesen elsősorban a ránkmaradt műemlékállomány jellege, ami a hazai történelmet tükrözi. Sokfelé másutt Európában a folyamatosan karbantartott és továbbépített épületek lehetnek jellemzők és ennek megfelelően a precíz „korhű" felújítások. Nálunk sokkal több a századok alatt - gyakorta nem is egyszer - többé kevésbé elpusztult és elpusztított, majd változó felfogások szerint újjá- és átépített épület. így a műemléki értékek (különösen a ritkább, ezért