Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ZÁDOR Mihály: Korszerű módszerek a műemlékek felületvédelmére és konzerválására

ZÁDOR MIHÁLY KORSZERŰ MÓDSZEREK A MŰEMLÉKEK FELÜLETVÉDELMÉRE ÉS KONZERVÁLÁSÁRA /. A MŰEMLÉKEK FELÜLETVÉDELMÉRE ALKALMAZOTT KORSZERŰ MÓDSZEREK MEGJELENÉSE HAZÁNKBAN 1960-1980. (A „TEGNAP") A magyar műemlékvédelem történeti fejlődésének fontos állomása az OMF megalakulását (1957) követő időszak, amely a néhány fős korábbi testületből szellemi és anyagi erőben, létszámban, korszerű szervezeti felépítésben és jogalkotásban az európai fejlődés élvonalába került. Szervezeti helyzete (ÉM) lehetővé tette, hogy már a városrendezési tervekben érvényesülhessenek műemlékvédelmi szempontok, a vidéki építésvezetőségek létesítése és aktivitása, egyes esetekben speciális szakemberképző szerepe lehetőséget nyújtott arra is, hogy a magyar szakember gárda - a műemlékvédelem nemcsak elvi, hanem gyakorlati vonatkozásában, tehát ezen elvek műszaki tevékenység útján történő realizálásban is - felzárkózzon az európai élvonalhoz. Ezt segítette elő a Budapesti Műszaki Egyetemen 1970-ben egy kísérleti évfolyammal, majd 1974-től kétévenként folyamatosan induló Műemlékvédelmi Szakmérnöki Szak oktatási tevékenysége. Az általános szervezeti, metodikai és dokumentációs munka, a gyakorlati műemlékhelyreállítási tevékenység konkrét feladatai, az ICOMOS megalakulása 1965-ben, továbbá az egyre intenzívebb nemzetközi kapcsolatok ill. konferenciákon való részvétel már az 1960-as évek második felében felvetette a műemlékhelyreállítások speciális műszaki fejlesztésének igényét. Ennek konkrét meghatározása a következő feladatok kijelölésében jelentkezett: 1.1. a helyreállítást megelőző tudományos kutatások a régészeti és művészettörténeti feladatok még eredményesebb lelejesítése. A világ számos országában már gyakorlatban hasznosított természetes- és műszaki tudományos eredmények alkalmazása e tudományterületek vizsgálati és dokumentációs módszereiben. (1. az e témában megjelent könyveket, Aitken, Tite, Michels stb. műveit, továbbá a nemzetközi konferenciákon bemutatott új eljárásokat, pl. a földalatti régészeti területek feltárásával vagy az egyes anyagok kormeghatározásával kapcsolatban). 1.2. a történeti anyagok és szerkezetek pusztulásának okait és mértékét meghatározó és az előzőkben említett korszerű, új eljárásokat is sorompóba állító diagnosztikai vizsgálatok metodikájának és eszközeinek kialakítása, a helyi igények szerinti alkalmazása - legalább olyan szintig, ahogyan ez a nem műemlék épületek felújításánál már ebben az időben gyors fejlődésnek indult. 1.3. a régi, hagyományos építési anyagok és technológiák megismerésének igénye, amely ebben az időben már erősen háttérbe szorult az oktatásban ill. a szakmunkásképzésben. 1.4. a technikai forradalom, az ipar gyors fejlődése által törvényszerűen felgyorsult környezeti ártalmak elleni védelemre alkalmas és éppen e fejlődés eredményeit hasznosító új anyagok és eljárások kutatása és alkalmazása. Az OMF ebben az időben tekintette át a műemléki állomány pusztulását előidéző legfőbb okokat, amelyek részben az épületek fizikai megsemmisüléshez vezettek, részben - a használati tunkció korszerű igényeit számonkérő társadalmi ill. állami akciók, az eredményes és gazdaságilag, műszakilag kivitelezhető megoldásokat követő, indokolt vagy gyakran túlzó intézkedések miatt - számos műemlék listából való törlését, lebontását idézték elő. Ennek legismertebb példája a szigetelés nélküli, vagy rossz szigetésű műemlék épületek bontása iránti helyi hatósági kérelmek, amely ugyancsak különös módja volt a