XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Ferkai András: Hivatalos építészet a Horthy-korszakban

FERKAI ANDRÁS HIVATALOS ÉPÍTÉSZET A HORTHY-KORSZAKBAN I. A „hivatalos" építészet fogalma, terminológiai problémák A Nyári Egyetem szervezőitől a Horthy-korszak establishment építészetének bemutatására kaptam felkérést. Az establishment szó angolul megállapodott társadalmi rendet és annak gazdasági, politikai vezető elitjét egyszerre jelenti. Az ,,

establishment építészetinek tehát kétféle — egymással összefüggő — értelmezése lehetséges: egyformán jelentheti az adott rendszer minden közpénzből épülő építményét, illetve az uralkodó elit hivatalosnak deklarált ízlését. Bevezetését mégis problematikusnak tartom, mert — annak ellenére, hogy a fogalomhoz óhatatlanul valami konzervatív íz társul — a „hivatalos" építészet a politikai rendszertől függően igencsak különböző lehet. A Weimari Köztársaság, a fiatal Szovjetunió és Csehszlovákia például a modern felfogást támogatta középítkezéseiben, míg a harmincas évek diktatúrái elvetették azt. Ugyanakkor a tradicionális építészet nem csak a diktatúrákra volt jellemző, hanem a polgári demokráciák olyan fellegváraira is mint Anglia, Franciaország vagy az USA. A fontos nemzeti intézmények és közigazgatási épületek a 20. században gyakran készültek monumentális, klasszicizáló stílusban, különösen azokban az államokban, melyek az első világháború után nyerték vissza önállóságukat (pl. Lengyelország, Finnország). A monumentalitás problémája a háttérben végigkísérte a Modern Mozgalom történetét.

1 A 20. századi konzervatív törekvések a legutóbbi időkig kívül estek az építészet-történészek érdeklődésén. A Modern Mozgalommal párhuzamosan létező és annál gyakran mennyiségben és népszerűségben is többet produkáló irányzatokat, alkotókat csak az 1980-as évektől kezdték fölfedezni. A kutatás megkésettsége miatt még nem jöhetett létre közmegegyezés a terminológiában, nehéz az egyes felfogásokat pontosan megnevezni, egymástól megkülönböztetni. Van, aki a historizmus, akadémizmus továbbéléséről beszél, van, aki a tradicionális címszó alatt foglalja össze a nemmodern törekvéseket. Mások különbséget tesznek a klasszikus hagyományra és a középkori -vernakuláris tradícióra alapozók között. De még a neoklasszicizmuson belül is óriási különbségek vannak, együk például Tessenow, Asplund, Lutyens vagy Plecnik életművét. A hagyomány jelen van olyan újító irányzatokban, mint az expresszionizmus és az Art Déco, sőt magának a Modern Mozgalomnak is helyi, regionális jelleget tudott adni a harmincas évek folyamán. Magyarországon a „hivatalos építészet" a két világháború között szinte valamennyi említett irányzatot végigpróbálta, egyedül a radikális avantgárdé felfogás nem jöhetett szóba. II. Hivatalos építészet Magyarországon A magyar építészet 1920 és 1945 között két, határozottan elkülönülő korszakra tagolódik: a tradíciót mindenekfölött tisztelő húszas évekre és a modern építészet hegemóniájával jellemezhető