XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Prakfalvi Endre: Sztálinváros, a szocialista újvárosépítés magyarországi paradigmája

PRAKFALVl ENDRE SZTÁLINVÁROS, A SZOCIALISTA ÚJVÁROSÉPÍTÉS MAGYARORSZÁGI PARADIGMÁJA ,, Követelmény ...az új szocialista eszmei tartalom minden városalkotó elemben való kifejezése. (Weiner Tibor, Sztálinváros tervező főépítésze, 1951.) Az 1945-tel, az újabb történelmi cezúra nyomán előállott hatalmi berendezkedés, mint történelmi nóvum, az architektúrában is megkísérelte önmagát megjeleníteni s egyben legitimálni. Céljainak ideologikus megalapozását a szovjet/bolsevik tézisek oktrojálásával (is) kívánta elérni, az Alkotmány vonatkozó paragrafusain át az építés intézményrendszerének központosításáig. A kánon a városépítészetben Sztálin et. bölcs útmutatása nyomán a „gondoskodás az emberről" elv — ez volt a szocialista tartalom —, megvalósítását irányozta elő, a 19. sz.-i klasszicizmus mint haladó hagyomány és nemzeti forma által. A szocialista újvárosokat a politikai akarat hozta létre; a „vas és acél országáénak az erőltetett iparosítás, a proletariátus fellegvárainak kiépítésére. Az ipartelep/bánya és a lakóterület (ez utóbbi építőelemei az ún. szomszédsági egységek v. iskolakörzetek) képezte a település két fő elemét, általános jelleggel: Tatabánya, Oroszlány, Komló, Kazincbarcika, Várpalota, Nagybátony stb. Azonban Sztálinváros (ma Dunaújváros) volt a korszak legjelentősebb beruházása és ezért is képviseli a legkarakteresebb módon az időszak városépítészetének jellegzetességeit. A Duna lösz platójára, szűz területen telepített város, létét a Sztálin Vasmű létesítésének „igénye" határozta meg, helyét pedig a Béketábornak Titó Jugoszláviájával való ekkor már rossz viszonya jelölte ki, az ország középső táján. A főépítész, aki a harmincas években a Szovjetunióban is dolgozott, Sztálinnak Moszkva városrendezési tervével kapcsolatos útmutatására hivatkozva, az alábbiakban foglalta össze metódusának alapjait (melyeket valamilyen fokon mindenütt érvényesítettek). Nincsenek kül- és belterületek; a szocialista rend demokratizmusa nyilvánul meg abban, hogy a város minden része azonos minőségben épül. A város és az ipartelep egy szerves egység két pólusa. A város centruma, a jelentősebb utcák metszéspontjában, a demonstrációk megtartására alkalmas vegetációmentes Főtér, amit reprezentatív középületek, mindenekelőtt a Pártház vesznek körül. S nem hiányozhat a vertikális hangsúly sem: egy a stílusban tartott toronyépület és Sztálin et. szobra, ami méltó örökkön élő alakjához. Ezek művészi megformálásának kritériumaival a Politikai Bizottság is foglalkozott. Ugyanis hazánk első szocialista városának tükröznie kellett a szocialista rend magasabbrendűségét, a tőke uralma alól felszabadult munkásosztály hatalmát és boldog életét — ,,Pártunk" vezetésével. A Fő-tér azonban közvetlen vonatkozásban is áll az üzem muráliákkal díszített főbejáratával, a kapcsolatot pedig a monumentális szándékkal, ám csak részben kiépített Főútvonal (Sztálin út) teremti meg, s ez a felvonulások, többek között a Május elsejéié is, színtere. (Általánosan jellemző volt a tervek és a megvalósultak közötti mély diszkrepancia.)