XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Winkler Gábor: A győri vagongyári lakótelep védelme

munkáskolónia építésébe kezdtek. Ezúttal már 405 lakás elhelyezésére készült terv. A városrendezési munkákat és maguknak a házaknak a megtervezését Fiala Géza (1879— ?) építészre, királyi főmérnökre bízták. Fiala 1900-ban végzett a Budapesti Műegyetemen és állami alkalmazottként középületeket és ipari épületeket tervezett; egy ideig pedig a Wekerle-telep műszaki ellenőri teendőit is ellátta. Az építész körutas-sugárutas kertvárost tervezett, közontjában ovális főtérrel, szabadonálló, egy-, két- és háromszintes két- és többlakásos h ázakkal. Az építész elképzeléseit egész pontosan ismerjük abból a kiadványból, melyet a lakónegyed elkészülte után adott közre könyv alakjában, írásának előszavából tudjuk meg, hogy tudatosan törekedett a laza épületelrendezésre: a házak kialakításánál, szerkezeteinek megválasztásánál — mindenek előtt az anyagok kiválasztásánál — nagy súlyt helyezett a praktikus szempontokra. A díszes tetőformák és a székelykapus fakerítések alkalmazásakor a magyar építészet hagyományair akívánt támaszkodni. Fiala gondosan megtervezte a közművek — gáz, villany, szemétszállítás — mérnöki megoldásait is, de gondja volt a növényzetre és a szerény, de megbízható utak építésére is. A hosszú utcákat teresedésekkel tette változatossá, az emeletes házak földszintjére boltokat, a terecskékre trafikot és kézműves műhelyeket tervezett. A nagyobb házak udvarában központi mosókonyhákat építettek. A munkába járók gyermekeinek három foglalkoztatós, korszerű óvodát létesítettek. Az 1915—1917 között létrejött együttes a magyar szecesszió vidéki építészetének fontos alkotása. Győr-Gyárváros lakói a második világháború kezdetéig házaikat otthonossá tették, a kerteket, utcákat Fiala Géza útmutatása alapján fákkal ültették be. A főtéren felépült Arkay Aladár rk. temploma, a korai modern magyar építészet egyik legkorábbi, fontos kulcsépülete. A gyárak közé ékelt lakóházak a második világháború során súlyos bombakárokat szenvedtek: az itt lakók sok esetben életük kockáztatásával oltották a bombák által okozott tüzeket, védték otthonukat. A háború után a sérült házakat jól-rosszul helyreállították. Az 1960-as években a háborúnál is pusztítóbbnak bizonyult az a „központi akarat", mely szerint az IKV kezelésében lévő, állami tulajdonú házak gazdag tetőzetét lebontották és az építő szakmát megszégyenítő, alacsony színvonalon emeletráépítéssel toldották meg az épületeket. Még szerencse, hogy a magántulajdonban lévő földszintes házak változtatás nélkül élték át ezeket az időket. Utóbbi épületek az 1970-es években kerültek vészhelyzetbe, amikor az itt élő munkásarisztokrácia egyik napról a másikra vállalkozásokba kezdett és elindult a gazdagodás útján. Körül sokan házaik átépítésével kívántak maguknak telephelyet, üzleteket, műhelyeket létesíteni: szeretetek volna a lakásokat is jelentős mértékben bővíteni; jogos igényként merült fel a személygépkocsitárolók építése. Egy ideig úgy látszott, hogy a gazdagság végleg kiforgatja jellegéből a szép, szecessziós épületeket. Félő volt, hogy ezzel párhuzamosan a hangulatos és harmonikus munkáshétköznapok szokásos világa is végérvényesen a múlté lesz és az itteni életforma visszafordíthatatlanul átalakul. E veszélyek láttán kezdtem tanulmányozni az 1970-es években a lakónegyed történetét. 1980-ban M=l:1000 léptékű térképet rajzoltunk a városképileg-szociológiailag egységes képet mutató lakótömbökről és kerestük a védelem lehetséges útjait. Ez időben jártam az USA-ban, ahol megismerkedtem egy nálunk még alig alkalmazott új védelmi technikával, a helyi műemlékvédelem módszereivel és tapasztalataival. Ezek felhasználásával rendelettervezetet állítottam össze, épületenként indokolva a védelem szükségességét. Ajánlásokat állítottam össze a házak szakszerű helyreállításához, mintaterveket dolgoztam ki a személygépkocsitárolók környezethez illő kialakítására. A házak összeírása során minden háztulajdonost felkerestem, elbeszélgettem elképzeléseikről, terveikről, felmértem lehetőségeiket, megismerkedtem gondjaikkal. A település értékeiről diasorozatot készítettem, ezt több alkalommal, különböző helyeken levetí-