XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - A XX. század építészeti örökségének számbavétele és védelme Belgiumban, főként Flandriában

A vallon terület és Brüsszel védelme és jegyzékbe vétele Hogy a kép teljes legyen, szükséges arról is beszélni, hogy mi történik a vallon terület és Brüsszel leltáraival. Mint mondtam, a vallonoknál a leltárkészítő folyamat nem szakadt meg 1965—66-ban és a kísérleti vizuális módszert alkalmazták egészen mostanáig az eredeti időrendi korlátokkal. Mivel a leltározó team-et sokkal később beolvasztották a regionális környezetvédelmi szervezet örökség osztályába, nem tudtak résztvenni a hivatalos védelmi folyamatban. 1990—92-ben a teamet jelentős mértékben kibővítették, hogy elkészülhessen a regionális áttekintő jegyzék, ami hamarosan be is következik, mivel már csak 2 feltáratlan terület maradt. A jegyzékeket ezidáig a védelem eszközeként használták, tehát minden felvett épületre építési engedély az örökség szervezet jóváhagyásával adható. Ez egy csomó — sokszor szükségtelen — munkát eredményez, sokszor lelassítva a munkát. Brüsszelben az első részleges és fokozatos védelmi kampányt (1975), mely a történelmi központot és az agglomerációt tartalmazta, és melyet a Brüsszeli Szt. Lukács Építészeti iskola csapata dolgozta ki. 1975—77 között Horta munkái hivatalos védelmet kaptak olyan figyelemre méltó kortárs épületekkel együtt, mint Hoffman Palais Stocletje (1905—11). A történelmi központ szisztematikus jegyzéke, melyet a flamand és a francia közösség munkatársai készítettek (1978—94) flamand módszer szerint, három kötetben jelent meg a két hivatalos nyelven. Ezek alaposan átvizsgálják a megmaradt örökséget, mivel a 19. és 20. század fő építészete a középkori városban épült. A brüsszeli régió saját szervezetet és jogrendszert kapott, 1990 óta az összegyűjtött anyagot Műemlékek és Helyszínek Királyi Bizottságának az új független szekciója kezeli. Az új műemlékvédelem egy két-lépcsős védelmi rendszert dolgozott ki, mely a teljes védelmet szolgálja és egy kisebbet azokra a dolgokra, melyek a hivatalos jegyzékben vannak. Ily módon egy csomó különböző időből származó és különböző típusú épület került védelem alá. Az agglomerációknak az 1975. jegyzéke kiegészített változatát használták. Jelen pillanatban a team egy áttekintő jegyzéken dolgozik az egész területre, a történelmi központ példáját követve. Követekeztetés: Egy terület jegyzékbe vétele és az eredmények publikálása jobban hozzájárul az építészeti örökség megismeréséhez és megbecsüléséhez. Az összegyűjtött dokumentáció egy minimális megőrzést biztosít. A műemlékek és műemléki területek hivatalos védelme egy komplex vállalkozás és előbb-utóbb feltételezi a közösség anyagi támogatását. A perspektíva nélküli védelem egy garantált cél és jövő érdekében rendkívül szükséges. Bizonyított tény, hogy a műemlékek lehetnek türelmesek és kitartóak, de ez nem lehet teljes körű megoldás. Mostanában a karbantartás, hasznosítás és újrahasznosítás a műemlékvédelmi politika fő pontjai az egész országban. A legrégebbi új örökséget pozitívabban fogadja még a nagyközönség is. Az 50—60-as évek építészetével más a helyzet, annál is inkább, mivel ezt a fajta építészetet gyakran azonosítják annak a kornak a spekulációs jelenségeivel, mely megzavarta a most annyira újraértékelt történelmi központokat. Sürgősnek látszik, hogy igazi elkötelezettséggel, hatékonysággal és tervszerű szervezettséggel védjük ezt a fajta építészetet, melyet adaptálás, posztmodern átalakítás és végül lebontás fenyeget. Jelen pillanatban Belgiumban a legújabb műemlék egy, a 60-as évekből származó híd, a vallon mérnök Greish munkája, és a Builders társaság díját nyerte el mostanában. A hivatalos védelem nagy hasznára van, mivel garantálja a karbantartását és környezetének védelmét.