XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)
Előadások: - Matucsák Tamás: A fesztáv nem számít
A 45x45 m alapterületű egységek belül alátámasztás nélkül szabad tereket alkotnak. Az önálló épületnek tekintheető szekciók pereme mentén 12,0 m tengelytávolságú kettős oszlopokat alkalmaztak, a sarokpontokban a térbeli merevség biztosítására négy oszlopot fogtak össze. A belső oszlopok alul befogott, egyedi szerkezetek. A kettős görbületű sátor hártyafelületének „alacsony" pontjait a pilonokhoz kapcsolták, az egységek középpontjában levő „magas" pontokat kötelek segítségével emelték ki. A hártya peremeit is kötelek képezik és a „magas" pontok és a peremek között minden oldal nyolcadpontjában erősítő kötelet alkalmaztak. A ponyva anyaga üvegszál erősítésű TEFLON volt, amelytől a megfelelő szilárdság mellett elvárták a könnyűséget, jó vízzárást, könnyű gyártást és szállíthatóságot, javíthatóságot, valamint a nagy tömegforgalomra való tekintettel a fokozott tüzállóságot. 3.22 Héjszerkezeíek A görbe középfelületű merev felületszerkezeteket nevezzük héj szerkezetnek, amelyeknél a szerkezet vastagsága a kétirányú támaszköznél lényegesen kisebb — V = J L L 100 1000 Ez a rendkívül kis anyag-felhasználású szerkezettípus már a század első éveiben került felismerésre és hosszabb elméleti előkészítés után az 1940—50-es években terjedt el, vált a nagyfesztávolságú terek lefedésének ez időszakban talán leggyakrabban alkalmazott megoldására. A héj szerkezetek erőjátéka kétféle lehet. Az egyszerűbb erőjáték esetében a héj minden a középfelületre merőleges metszetére csakis olyan metszeterők hatnak, melyek a középfelület illető pontbeli érintősíkjába esnek. A feszültségállapot olyan, mint vékony hártyákban, membránokban szokott lenni, és ezért nevezzük az ilyen állapotban lévő héjakat membránhéjaknak, a metszeterők kiszámítása pedig az ún. membrán-elmélet alapján történik. Ez a feszültségállapot azonban még közelítően is csak kedvező feltételek mellett következhet be. A bonyolultabb erőjáték esetében a héj metszetén még nyíróerők, továbbá hajlító és csavarónyomatékok is fellépnek. Az ilyen feszültségi állapotban lévő héjakat hajlított héjaknak nevezzük. Formai szempontból a hajlításmentes, membránhéjak igen változatosak lehetnek: forgás felületek, henger, hiperbolikus paraboloid, transzlációs felületek, konoid valamint az előzőekből összetett felületek. A nagy fesztávolság áthidalására világszerte alkalmazott számos héjszerkezet közül itt csak néhány kiemelésére van lehetőségem. — Budapest: Hamzsabégi úti autóbuszgarázs. Építése idején 1941-ben Európában a legnagyobb támaszközű vasbeton szerkezet volt. A 6 cm vastagságú transzlációs felületű monolit héjszerkezetet hordó ív több mint 80,0 m támaszközt hidal át. A 155 mm átmérőjű vonórudakat padlócsarnokában helyezték el. — Marseille: — Marignane Repülőgép hangár. Az előző épülethez hasonlóan transzlációs felülettel megoldott 2 azonos, 100,0 m támaszközű szerkezetet a földön építettek meg — és hidraulikus sajtókkal emelték fel. A belső képben meghatározó jellegűek a párkánymagasságban futó vonórudak és azok felfüggesztései, valamint a 10,0 méterenként futó merevítő gerendák.
