XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)
Előadások: - Kubinszky Mihály: Brazília
a külügy reprezentatívabb megjelenésű, ami érthető. Különösen tetszetős, ötletes és fiatalos a katedrális centrális épülete, melyen a vasbetonváz uralkodik, mégis könnyed formában. Valamennyi épületet Niemeyer tervezte. Aligha jutott az elmúlt évszázadokban egyetlen építésznek ekkora feladat. S ő azt bizonyára sikeresen oldotta meg, noha a végső ítéletet egy pártatlan utókornak kell kimondania. Hogy életében van irigye elég, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Benevolo nagy városépítészet-történeti munkája ezt a hatalmas teljesítményt meg sem említi. Brazília az elmúlt 35 év alatt túlnőtte tervezett méreteit: ma 1,5 millió lakost meghaladó nagyvárossá fejlődött. A peremén — túl Costa eredeti rendezési határain — előkelő kertes villanegyed alakult, s a városnak a közintézményektől messzebb eső területein a bankok, biztosítók és mások magas irodaházakkal egy valódi főváros ,,sky-line' L jét rajzolták kontúrként. Tanúsítva, hogy ez a város minden baljóslatú híreszteléssel szemben életképesnek bizonyult. Sőt vannak kiváltságai, amelyek Dél-Amerika több metropolisától megkülönböztetik. Elsősorban a forgalom biztonsága, a jól megtervezett főútvonalak és csomópontok eredményeként. Másodsorban, s ez nyilván a fővárosnak juttatott fokozott rendőri szolgálat mellett a város földrajzi helyzetéből is következik: a közbiztonság jó. A városba egyetem is települt, a követségek negyede pedig ugyancsak színes architektonikus arculatot mutat. Külön ki kell emelni, hogy a Niemeyernél fiatalabb nemzedék is már mutatja építészeti képességeit: A Don Bosco templom csúcsíves ablaksorain átszűrődő ultramarin üvegeken színezett fényével ugyancsak hatásos. Niemeyer életében utat neveztek el Rióban (Avenida Niemeyer): Brazília büszke nagy építészére, nemcsak a város, hanem az egész ország. S talán viszonzásul harminc évvel Brazília építése után újabb sikeres alkotóperiódussal lepte meg a világot. Sao Paulo-ban ő építette a Dél Amerikai kontinens egységét hirdető Latin-Amerika központot: színházzal, kiállítóteremmel, kongresszusi csarnokkal, könyvtárral (1989) és végül a Latin-Amerikai parlamenttel. Az egyes épületek mintha csak korábbi építészeti fázisaira emlékeztetnének: a színház három nagy íve a Pampulha-i templomot idézi, az irodaépülete a brazíliai múzeumot. Niemeyer alkotásait úgy jellemezték korábban, hogy nem követte az ortodox funkcionalizmust, hanem finom művészi érzékkel tért el attól. Most éppen ellenkezően, amikor a viulág hátat fordít a funkcionalizmusnak, akkor Niemeyer nem szakad el tőle: a parlament épület szigorú sztereometrikus kompozíciója ezt hirdeti. S visszatért Niemeyer Brazília városba is: Kubitschek elnök emlékmű-épülete, a hadügyminisztérium-vezérkar épületkomplexuma a városon kívül, és főleg a Nemzeti Színház épülete mind arról tanúskodnak, hogy a mester még idős korában is nemeset tud alkotni. Életműve, főként amit az új fővárosban hagyott az utókornak megérett a világörökség kategóriájába soroláshoz.
