XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Harsányiné Vladár Ágnes: A városmajori és a pasaréti templom

szerencsések a városmajori templom karcsú pillérarányai, rendkívüli monumentalitása! Ez az egyszerűség nem elriasztó — koncentrálja gondolatainkat, fegyelmez és irányít — nem jelenti azonban azt, hogy a szigorú puszta anyag elnyomja a művészetet." Mennyivel másképp értékeli a vasbetonszerkezet új térformálási lehetőségeivel merészen alkotó építészt a nemzetközi építészeti kritika. A különös az, hogy a városmajori templom „Neue Sachlichkeit" felfogásmódja ellenére, éppen a modern építészet klasszicizáló elveihez közelebb (és az avantgárdé irányzatokkal szemben) álló, a novecento elveit követő — római iskola számos művésze vállalkozott a dísztelen belső térbe kerülő képzőművészeti alkotások elkészítésére, így: — Aba Nóvák Vilmos, aki a kazettákkal tagolt templom-mennyezet freskóját 1938-ban festi, majd elkészíti a szentély két oldalfalát díszítő, közel lxl méteres alumínium-lemez pannókra festett falképét, Pátzay Pál az új klasszicizmus képviselője a tizenkét apostol színezett szobrát készíti a szentély és hajó közötti falfelület jobb és bal oldalára, — Molnár C. Pál dekoratív, stilizált, kissé naiv felfogású stílusában az Angyali üdvözlet és a Szent Imre oltár alkotásával járult hozzá a templom belső térképezéséhez. — Sztéhló Lili színes üvegablakai a templom belső terének szerves alkotórészei. A templom nemzetközi mércén is megmérettetett: a milánói triennálén I. díjat nyert. A városmajori terv indítója, a hatvannégy éves korában elhunyt, s Győr-gyárvárosi templomáért a Kisfaludy Társaság Greguss-díjával kitüntetett elismert építész, Arkay Aladár, tervét sem teljesen befejezni, sem megvédeni már nem tudta. A városmajori templom és a pasaréti templom kritikájának pergőtüze az építészek ellen irányult, de még inkább a haladás, a modern építészet térhódítása ellen. Miért? A 30-as évek építészetében — témánk szerint a templomépítészetben is — „a stílusban építő, régit kopírozó hazug romantikát, a malter barokkot, a baumeister-irányt kedvelők egyre kevesebb munkához jutnak." (ÉLET 1934. nov. 4.) E harc mögött, melyet a „stílusban építők" és az új építészet hirdetői vívtak meg, ott húzódik a magánmérnökök és építészek érdekeit sértő, igazságtalan közmunka elosztás, a fiatal mérnökök munkához jutásának kilátástalansága. Csaba Rezső: „A pasaréti templom és a szovjet stílus" című, az ÉPÍTŐMUNKA 1933/1. számában közölt írásában így nyilatkozott meg: „... Sajnos a gyakorlat még a pallérromantikánál tart. Tessék megnézni Magyarország templomait, csaknem kivétel nélkül pallérgiccs. És mégis, ha egy fiatal építész arra mer vetemedni, hogy szembeszáll ezzel a művészi cégér alatt űzött művészetgyilkolással, szemben találja magát a hivatalos szellemmel, az akantuszmaharadzsákkal. Reméljük így, hogy a mai építészet holnapi lesz?" „...Arkay Bertalan városmajori temploma egy esztendeje állja már a kritika és a közvélemény meg nem szűnő pergőtüzet." — írta Décsei Géza a Magyar Művészet 1934-ben megjelent hasábjain. És ez a városmajort érintő pergőtűz még 1942-ben sem hagyott alább, amikor ez év szeptember 4-én a torony és a szentély közötti parkterületre, a templom nyugati fala mellé bezuhant bomba támadása súlyosan megrongálta a templomot. A nagymérvű ellenszenv okát Somogyi Antal professzor, 1934-ben közölt írása szerint a következőkben látta: (Magyar Kultúra „Napló" rovatában 1934. szept. 20. p. 249—253.) „A kultúra nem magától értetődő dolog, csak a vadon termő gyom az. Aki tehát a nagyközönség kultúráját emelni akarja, vagyis a köznek igazán szolgálni akar, annak, mivel a közönséggel szemben igényeket támaszt, számolni kell azzal, hogy törekvése ellenállásra talál és hatásának köre, csak lassan, kitartó munka árán tágul... A városmajori templom körül is ezért tapasztalható ennyi meg