XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Harsányiné Vladár Ágnes: A városmajori és a pasaréti templom

HARSÁNYINÉ VLADÁR ÁGNES A VÁROSMAJORI ÉS A PASARÉTI TEMPLOM Az 1975-ös évet jelentős fordulópontként tarthatjuk számon a városmajori és a pasaréti templom életében. A magyar templomépítészet e két kiemelkedő alkotását — amelyek építési időpontja, a 30-as évek, soha nem maradhatnak említetlenül — ebben az évben védetté „műemlékké" nyilvánították. A városmajori templom tervezője Árkay Aladár és Bertalan, a pasarétié Rimanóczy Gyula. Mindkét épület a modern magyar építészet kezdeti időszakában jött létre, ennek eredményeit, ellentmondásait, küzdelmeit egyaránt tükrözve. Mindkettő még tervállapotában vélemények kereszttüzébe került, kezdettől fogva ismertté vált, és még az „új stílus" ellenzői is tudatában lehettek annak, hogy figyelemre méltó alkotások születtek. A városmajori templomot 1933. Pünkösd vasárnapján, a pasaréti templomot pedig 1934. október 14-én szentelték föl. A védetté nyilvánítás e két emlék esetében nem a nagy választékból való kiemelést, hanem a közismert érték számára a megőrzés, a védelem, és a méltó bánásmód mindenkori kötelezettségének biztosítását jelentette. Ennek tulajdonítható az a tény is, hogy munkatársaimmal együtt módomban állt mindkét épülettel foglalkozni, a műemléki helyreállítás szükségszerűen és sürgetően jelentkező feladatai kapcsán. A tervtan-, valamint az írásos-, és publikációs anyag tanulmányozása kalandos expedícióval ért föl, az épületek megértéséhez, megfelelő „kezeléséhez" szükséges tények és adatok megismerésével. Föltárult a kor és a templomépítészet összefüggése, ezen belül a két templom kialakulásának folyamata, a kísérőjelenségekkel együtt. Harc az új építészetért Ahogy a történeti építészet nagy korszakaiban, a szakrális építészet most is tág érvényesülési lehetőséget adott az új szerkezetek, anyagok elterjedéséhez. A modern magyar templomépítészet is ezt az utat járta, amikor a vasbeton új szerkezet alakítási lehetőségeit és az új építészet eszmerendszerét érvényesülni engedte, nem kis harc árán! Az egyház és a modern építészeti-egyházművészeti törekvések viszonyát XI. Pius pápa 1925-ben megjelent, ide vonatkozó enciklikája deklarálta: „Akik tehát a kor stílusát követik az egyházművészetben, az egyház hagyományát követik,... minthogy maga hozta létre a múlt nagy korstílusait, a románt, a gótikát, a barokkot." A korabeli napilapok és a szaksajtó igazolja, hogy egyetlen más építményfajtánál sem csaptak úgy össze, olyan erővel a hagyományhoz ragaszkodó és az új építészetet formáló erők, mint a templomépítésnél. Egyháziak és világiak, mecénás főpapok és építészek egyaránt föllelhetők mindkét táborban. Árkay Aladár és Árkay Bertalan városmajori „ultramodern templomának" tervei miatt, az azt támogató Kriegs Au Emil plébánossal saját egyházközsége fordult szembe, s csak a pápai tá-