Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Káldi Gyula: Várhelyreállítások Magyarországon a II. világháború után

zése után szinte azonnal pusztulásnak indult. Talán szerencséjére, mert így komoly régészeti lelőhellyé válhatott. Itt Lux Kálmán és Schulek lános dolgozott a háború előtt, később pedig Sedlmayr lános vette át a munkák irányítását. Ma Deák Zoltán kezében van. Azért mondom ezeket a neveket, hogy érzékelhető legyen az, hogy ez egy olyan falat, ami az idők folyamatában állandóan feladat és valószínűleg az is marad évtizedekig. Erre tervpályázatok sokasága is született. A palota udvarán a keringőt Sedlmayr János rekonstruálta, azután Sedlmayr János belenyúlt, javított rajta. Schulek egy kifejezetten romantikus helyreállítást tervezett, ,amit aztán Sedlmayr János korrigált, igazított. A keringőben még arra is figyeltek — és legjobb tudomásom szerint ez elég jól be is vált —, hogy a járó felület téglafugáit nem fugázták ki, hanem az egyfajta csatornarendszerként működik. Persze ezt azért időközben cserélték, úgy tudom. A megálló vizeket gyorsan elvezeti, tehát nincsenek pangó vizek. Az oroszlános kút apró darabokból egy rangos kőszobrász művész kolléga, Szakáll Ernő rekonstruált és állított össze. Ugyanitt az Anjou kutat, Siklóson a zárt erkélyt mutatom, ami szintén az ő munkája volt. A Salamon torony bemutatása ugyancsak erőt próbáló feladat volt. Szeretnék egy olyan problémáról is szólni, ami a középkori „túlnőtt városok" védműveinek bemutatása alcímet hordozhatja. A soproni városfalak bemutatásáról essen szó, amelyet egy általam nagyrabecsült kollégánk, néhai Nagypál Judit tervezett. Mielőtt erről beszélnék, hadd mondjam el, hogy Magyarországon a 60—70-es években volt egy olyan koncepció, hogy ahol lehet, a középkori városfalszakaszokat bontsuk ki és mutassuk be. Komolyabb mértékben Sopronban és Pécsett történt ez meg, kisebb mértékben Székesfehérváron. Pécsett és Sopronban több száz méteres szakaszok bemutatása, helyreállítása történt meg. Most a soproniról essen szó. A XVII. századból való alaprajz jól mutatja a soproni városfalak hármas falövét. Erről azt kell tudni, hogy az első öv ez római korból való volt, ami ma középen helyezkedik el. A római fal eredeti, hatalmas kvádereit helyenként meg lehetett fogni, fel lehetett tárni. A középkor ezt kiegészítette úgy, hogy eléköpenyezett, illetve befelé épített egy másik sáncot. A mutatott kép egy gyalogkapunak a metszetéről készült. Ezen jól látszik a római gyalogkapu és középkori meghosszabbítása, a honfoglalás kori ún. vörös sáncba vágva. A falrendszer a külső városfallal egészült ki. Ez volt a helyzet, amivel az építésznek meg kell birkóznia. Akkori város fejlődéséről azt kell tudni, hogy növekedése során kilépett a falak közül. Egy ideig szabadon hagyta a várárkot és a falakat, azután csak-csak feltöltötte, beépítette és százaival nekitámaszkodott a városfalnak. Ezen épületek kibontása kezdődött meg elég nagy ütemben Sopronban. A falerőműnek végig ismert a pontos helye, talán a színház környékén van néhány nagyon kevés ismeretlen pontja. Gyakorlatilag ismert a teljes soproni belváros területe, illetve erődrendszere a maga bástyáival. A terület legneuralgikusabb pontja ebből az Előkap környéke, ahol az eklektikus városháza megépítésével a középkori fal nagy területen... Egy általánosan jellemző szakasz bemutatása a következőképpen történik Nagypál Judit elgondolása szerint. Az eredeti, tehát a középkori köpenyfalat lebontották egy szakaszon és alatta az alsó ... előtűnt a római kváderfelület (feljebb falmag szerűen). Az építész a középső falsíkot legyezőszerű kiállással, vasbeton pengefalakkal jelezte. Úgy érzem, hogy helyes és szellemes megoldás ez, mert ez alá be lehet kukucskálni és meg lehet nézni a római falsíkokat és falszövetet. Az előbb említett Előkap környéke, ahol a tűztorony tömege bontakozik ki a városszövetből. Az alatta levő kapun vezető eredeti közlekedési nyomvonal ismert volt. Mint már céloztam, az 1880-as években a város elég gazdag volt ahhoz, hogy új városházát építsen és hát mi mást tehetett volna, mint idetelepítette. Mindent, ami korábban itt állt, szétrobbant vele. A középkori falszakasz bontásával a várat érte el, hogy az épület környékén mindenütt be lehetett jutni a belvárosba, csak ott nem, ahol eredendően lehetett vagy kellett. En-