Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Sebestyén József: Szász és magyar erődtemplomok Erdélyben

században a falvak lakói inkább a Székelyföld nagyrészét beborító, s átláthatatlannak tűnő, sűrű erdőségekbe való menekülést választották, mintsem a fegyverforgató családtagok távollétében amúgy is nehezen védhető várfalak nyújtotta bizonytalan oltalmat. Számos hely ismert a mai napig, ahol az emberek támadás esetén meghúzódhattak, Ilyen menedéket nyújtó helyekként említhetők többek között a Vargyas patak menti barlang, vagy a Székelyudvarhely feletti Budvár és Rez sziklás oldalának üregei. Jellemző tény, hogy Marosvásárhely lakosainak egy része még a XVII. század elején is ellenezte a templom körüli erősség építését, mert veszély esetén biztosabbnak vélte a menekülést. Ugyanakkor éppen kiváltságaik védelmében megtettek mindent, hogy rajtuk vár ne épülhessen, s ha elvétve mégis épült, az kizárólag fejedelmi utasításra történt, mint amilyen a székely közösség megregulázására emelt Székely Támadt és Székely Bánja nevűek Székelyudvarhelyen, illetve a háromszéki Várhegyen. Az egyre gyakoribbá váló török betörések miatt azonban először a fontosabb utak mellett álló, majd később más falvak népe is életük, s javaik védelme érdekében erősségek építésére kényszerült. Elhatározásukat meggyorsíthatták a török, tatár betörések támadások okozta pusztítások, de ugyanakkor templomaik átépítése, bővítése iránti igényeik is ugyanezt segíthették elő. A XV. század második, s a XVI. század első felére tehető a kőből épített harangtornyok székelyföldi megjelenése. Ugyanekkor a tornyokhoz épített, de lőrések nélküli körítőfalakkal övezték az esetleg földrengés okozta károk miatt amúgy is javításra szoruló templomokat. 1473-ból való az első írott híradás, melyből a székelyföldi falvakat is sújtó földrengésről értesülhetünk. így kialakult az erre a vidékre jellemző megerősített templom első, legegyszerűbb és legelterjedtebb típusa a kerített templom. A XVI. század elejétől már számos templom köré építettek erősebb, magas várfalakat. Ezek zömükben ovális, vagy szabálytalan sokszög alakúak, melyeket támpillérekkel erősítettek, s egyetlen tornyuk a kaputorony, mely egyben harangtorony is. Ilyenek Csíkkarcfalva, a háromszéki Bodok, Feltorja, Gidófalva, Zabola, s ilyen mára már részben, vagy teljesen elpusztult, illetve lebontott várfalak védték a falvak lakóit, s templomaikat az ugyancsak háromszéki Bikfalván, Kézdialbisban, Uzonban. Ismert azonban jónéhány nagyobb méretű XVI. századi erősség, melyhez több külső védőtornyot is emeltek. Ezek közül a bölöni, s a sepsiszentgyörgyi maradt meg legépebben, illetve romjaik állnak Alsócsernátonban, Illyefalván és Homoródszentmártonban. E templomerősségek építése, az utóbbit kivéve a XVI. század derekára jórészt befejeződött. Bizonyságot erre egy 1571-ből származó levélben találunk, melyben a székely nemzet folyamodott panaszaival a rendekhez: vágynak közöttük magok oltalmára épített erős Kastélyok és Cintermek kiket nagy költségekkel puskákkal, szakálasokkal, porral és golyóbissal valamennyire megerősítettek volt, kikből némely tiszttartók belőle kihozattak, könyörgünk, hogy azok adassanak vissza." Ezek a várfalak fedett gyilokjáróval, s kiülő, konzolokra ültetett szuroköntős, vagy süllyesztett lőrésekkel épültek. Ilyen típusú szuroköntős lőréseket zömmel a barcasági erődítéseken láthatunk, bizonyságul a szomszédos területek építkezései között feltételezhető kölcsönhatásokra. A ritkán íves, gyakrabban négyszögű védőtornyokat a szász erődítésekhez hasonlóan befelé lejtő félnyeregtető fedte. A falakat, s a tornyokat gyakran változatos alakú pártázatokkal koronázták. A várfal északi oldalán egy kőbe karcolt évszám tanúsága szerint 1501-ben már készen állt a vártemplom a háromszéki Gidófalván. A XIII. századi templom köré a XV. század utolsó éveiben emelt erősséget 1658-ban a betörő tatárok felégették. A templomot 1672-ben javították, melynek emlékét egy feliratos emléktábla őrzi. A feliratban említett Stephanus Zilai nevű kőfaragó 1651-ben a bodoki vártemplom javításán is dolgozott. Az 1802-ben Háromszéket is sújtó, igen erős földrengés komoly károkat okozott a templomon. Feltehetően ekkor omlott le a várfal egykori gyilokjárós felső része, melyet azután már nem is állíótottak helyre. Az 1812 és 1816 kö-