Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Román András: A városfalak a történeti városokban

ROMÁN ANDRÁS VÁROSFALAK A TÖRTÉNETI VÁROSOKBAN Vár és város nagyjából egyidős fogalmak az emberiség történetében. Amikor az emberi fejlődés elérkezett oda, hogy a gyűjtögető és nomád életmód után bekövetkezett az első nagy munkamegosztás és elvált egymástól a mezőgazdasági termelés meg az ipar és a kereskedelem, kettévált az addig egységes lakóhelymodell, kialakult a falu meg a város kettőssége, ami akkor még főként abból állt, hogy az egyik helyen kevés ember élt együtt, a másikban meg relatíve sok. Ezzel együtt merült föl az az igény is, hogy legalább azt a lakhelyet, ahol sok ember él, védjék a külső fegyveres támadás ellen. Európában — mint az közismert — az antik Hellasban ment végbe elsőnek ez a fejlődés, kialakulván az első városállamok. (Európát most némileg tágabb értelemben véve, hiszen Hellas Kis-Azsia egy részére is kiterjedt — Trója!) A városokat fallal vették körül, ha pedig a domborzati viszonyok lehetővé tették, egy jól védhető helyen fellegvárat építettek, ahová vész idején visszavonulhatott a lakosság. Az acropolis arra szolgált, hogy a polis lakosságának végső menedéket nyújtson. A városoktól távolabb fekvő, főleg szárazföldi- és víziutakat, vagy a vízi átkelőhelyeket ellenőrző várak kialakulása már egy későbbi korra tehető, amikor a társadalmi munkamegosztás fejlődésével önálló foglalkozásként megjelentek a katonák s nem csupán a felfegyverzett polgárok és rabszolgák vívták a támadó és védekező háborúkat. Vár és város testvérfogalmak s ez talán a mi nyelvünkben fejeződik ki leginkább annak ellenére, hogy a magyar történelemben az imént nagyon vázlatosan ismertetett fejlődés csak hatalmas késéssel ment végbe. Ha jól tudom, más nyelvekben e két fogalom etimológiai rokonsága nem mutatható ki. A világ mai városai azonban túlnyomórészt újabbak. Trója és Carthago elpusztult, a mai Spártát a múlt században alapították s a mai városnak semmi köze az antikhoz. Mykene és Tirins jelentéktelen települések az antik maradványok mellett, még a mai Athénnek sincs sok köze az ókorhoz. Három évezredet átívelő fejlődés, kontinuitása talán csak két városnak van:Jeruzsálemnek és Rómának. A jeruzsálemi impozáns városfalak azonban nem ókoriak, hanem Szulejmán építtette azokat a XVI. században. Róma ebben a tekintetben szerencsésebb: a várost (helyesebben szólva annak belső kerületeit) övező falrendszer dacol az idővel. Ókoriak az isztambuli városfalak is, amiket Justinianus császár építtetett. Az ókori városfal-építést hosszú szünet követte. A középkor első felét (néhány kivételtől eltekintve) az építészet visszaesése jellemezte, ez a városfal-építésre is jellemző volt. A ma Európában álló városfalak többsége a középkor második felében létesült. S hadd tegyük hozzá: általában a XVin. századig maradtak fenn: a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet a városiasodás felgyorsulását eredményezte, ezzel nagyrészt egyidejűleg a régi városfalakat a haditechnika is túlfejlődte, így azok nagyrészét európaszerte lebontották. Helyükre, nyomvonalukra ma már jobbára csak a városszerkezet utal. Hadd jegyezzem meg, hogy a városszerkezetből, a város alaprajzából néha még a régebbi és már a középkorban lebontott városfalakra is lehet következtetni. Avignon ma is álló, impozáns városfalai a XIV. századból valóak, de a város alaprajza jól kiraj-