Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Feld István: Újabb magyarországi várkastély-helyreállítások: Pácin és Kékesd

sal való összevetése egyszer talán lehetővé teszi, hogy megfogalmazzuk, mitől vár egy vár a XV—XVI. században, és mitől nem az a kasztellum. Itt különös hangsúlyt kell fektetni arra, amit a várak és várkastélyok kutatói egy picit talán elhanyagoltak. Ez pedig funkcionális kérdés, hogy, hogy nézett ki belül egy ilyen épület. A szép homlokzatokat, tornyokat, díszítéseket elég jól ismerjük, vannak kézikönyvek Erdélyből, Szlovákiából, Magyarországról, ahol az ember megtalálja a többé-kevésbé meghatározott építési korú épületet, de hogy ezek végül is hogy néztek ki belül, hogy éltek bennük, kik éltek bennük, ezt ma még nem tudjuk. A XVII. század előtti időszakról írott forrásunk kevés van. Vannak inventáriumok, ezek az összeírások nagyon nehezen értékelhetők ki. A korai időszakból tehát nincs írott forrásunk, így az előbbiekben körvonalazott régészeti kutatás adhat ebben nekünk segítséget. Most bemutatom azt a folyamatot, ami ennél a két épületnél az elmúlt években lezajlott. A pácini kastély abból a szempontból érdekes, hogy itt két helyreállításra is került sor. Az első 1964-ben fejeződött be, amikor csak arra volt mód, hogy az akkor lakott (óvoda volt benne) kastély homlokzatait többé-kevésbé megkutassák és helyreállítsák. A többékevésbé inkább a kutatásokra vonatkozik és nem azokat a kollégákat érinti, akik csinálták, hiszen magam is nagyon jól tudom, hogy azok az eredmények, amivel mi ma dolgozunk, illetve amit mi elértünk, elképzelhetetlenek lennének azok nélkül az eredmények nélkül, amit az előttünk járók elértek. Mondom én ezt akkor is, amikor az ő hibájukat itt a kutatás során megtaláltuk. Nem hálás feladat egyszer már helyreállított épületet kutatni és kideríteni, hogy a helyreállítás nem mindig korrekt. A pácini első helyreállítás korlátozott volt, ami miatt lényegében csak annyi derült ki, hogy ezek a saroktornyok nem egyidősek a főépülettel, és előkerültek azok a sgraffitok, amik addig a vakolat rétegek mögött rejtőztek, is kiderült, hogy az az ún. pártázatos vagy virágos reneszánsz, amellyel a kis reneszánsz épületek kutatása kezdődött a Kárpát-medencében, nem csupán a mai Szlovákia területén, főleg annak keletéi részén, ületve Erdély egyes emlékeinél található, hanem Pacin mintegy összekötő elemként bizonyította, hogy ez az építészeti divat építészeti stílus 1600 körül szélesebb körben elterjedt volt a magyar királyság keleti részén, iulletve az erdélyi fejedelemségben. Apró megjegyzés: a divatoknak néha van olyan hatásuk, hogy a funkciót nem nagyon bírják el és itt most nemcsak a női divatra gondolok, de másra is. Ezek a pártázatos, olaszos jellegű épületek, nagyon szépek voltak, csak egy baj volt, hogy nem a Kárpát-medence klimatikus viszonyaira talaálták ki őket. Mivel a havazást és az esőt nem sikerült kiküszöbölni építtetőjüknek, ezért ezek úgy beáztak, hogy ennél jobban nem is lehetett. Volt, aki nem volt abban a helyzeteben, hogy a hibákat kiküszöbölje, így maradt néhány ilyen épület, ami ma is beázik, így adván feladatot műemlékvédelemnek, de Bethlen Gábor fejedelem Gyulafehérváron ledöntette ezeket az ún. olasz fokokat, mert úgy látszik nem szerette, hogyha felülről befolyik a víz. A pácini kastély tehát a 60—70-es években megjelent képzőművészeti-építészettörténeti albumokban, a pártázatos dísze miatt szerepelt. Többet nem nagyon lehetett tudni róla, az írott adatokat se nagyon gyűjtötték össze. Viszont, hogy kiemelkedő emlékről van szó, azt a topográfiai felmérések bizonyították, és Borsod megye akkori tanácsa, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség összefogásával egy olyan döntés született, hogy múzeumi célra állítják helyre. így lehetőség nyílott egy alapos, széleskörű kutatás elvégzésére. A pácini kastély esetében sikerült alkalmaznunk az említett két kutatási forma párhuzamos alkalmazását. Ásatási alaprajz készült, amely mutatja a vizsgált területet, kutató árkokat az épületen belül és az épületen kívül. A kastélyt egy tornyos külső fal veszi körül, amely csak részben állt, és tudtuk, egy XVII. századi inventáriumból, hogy ennek gazdasági udvara is volt. Ezt belül hiába kerestük, csak kutat és gödröket találtunk ezen a részen; azonban a terepadottságból adódóan — itt a Bodrogköz egy