Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Maria Lamiova: A zempléni ásatások eredményeiről

* Ettől kb. 100 méter távolságban rábukkantak egy rendkívül gazdag rétegre, ahol a Kertalja nevű helyen mentőásatást vágeztek. Ez, ahogy később kiderült, kelta-dák áldozati hely volt. Az akkori isteneknek rengeteg edényt, fémtárgyat, fegyvereket, szerszámokat, ékszereket is áldoztak. Különösen figyelemre méltó egy rendkívül szép kivitelű úgynevezett „asztragál" öv, de főleg egy vasból készült bilincs, amit a fogoly nyakára helyeztek. Ennek egyetlen párhuzamát Anglia területéről ismerjük. Közvetlenül az áldozati hely mellett 9—10-ik századbeli sírokat és valamivel későbbi házalapokat is találtak. Mivel az ásatások, melyekről igyekszem beszámolni, kicsit távol esnek fő témánktól, néhány szóval be szeretném mutatni a történelmi helyzetet, amelyikből származnak. A Kárpát medencét az i.e. utolsó évszázadokban a kelták lakták, akikhez már a 2. sz.-ban beszivárogtak a dákok is. I.e. 50 körül a dákok betörtek Pannóniába is és legyőzték az ott élő keltákat. A dákok egy része visszament az eredeti hazájukba a mai Románia területére, a többiek a Kárpát medencében maradtak. Zemplénben a már említett Szélmalomdombon kutattunk egy tumulus temetőt hamvasztásos sírokkal. Ezek az i.e. első századtól az i.u. 2. század végéig voltak ide eltemetve. A sírok részben kelte, vagy dák a legfiatalabbak germán leleteket tartalmaznak. Mivel sokáig a régészek közt elterjedt volt az a teória, hogy fegyverek főleg germán sírokban vannak, meglepő volt az a megállapítás, hogy Zemplénben ezek többnyire a dák sírokból kerültek elő. Ez annál feltűnőbb, hogy magában Dáciában a fegyveres sírok nagyon ritkák. Ezért arra gondolhatunk, hogy éppen Zemplén környékén — a Bodrog és Tisza mentén — lehetett a dákok csoportjának határa és itt azok sírjaira bukkantunk, akik valamikor ezt a határt őrizték. Zemplénben 15 tumulust sikerült felismerni, ezekből 9 volt feltárva. Némelyikben 1, másokban több sír volt, maximálisan 26. Nehéz választ adni arra a kérdésre, milyen kapcsolat fűzte össze az egy tumulus alá temetetteket. Lehettek egy család tagjai, esetleg háború vagy betegség áldozatai is. A temetőben feltárt 177 sírból (a tumulusok közt is temetkeztek) a leggazdagabbat fejedelmi sírnak is nevezhetjük. Volt benne egy kb. 1 cm átmérőjű karikákból készült páncéling, amelyik a hamvasztásnál egy 9828 grammos tömbbe olvadt. Ez súlyával az Európában eddig ismert legnagyobb leletek közé sorolható. A Kárpát medencében nincs párhuzama, de ismerünk a Balkánról 5-6 példányt. Ezzel szembe a kard, amely a páncél inggel egy sírban volt, észak Itália területéről származik, ott készíthették az első évszázadban. A valamikor kétsoros feliratból — látszólag a készítő adataival — ma már csak VTILICI olvasható. A magasabb rangú katonák lovasok voltak, Zemplénben is, ezt bizonyítják a sírokban lelt sarkantyúk. A többiek a harcban lándzsát tartottak jobb kezükben, a balban pajzsot. A lándzsahegy és a pajzs vasból készült részei (dudor, fogantyú) Zemplénben az aránylag gyakori tárgyak közé tartoznak. Említésre méltók még a díszített kardhüvelyek, az Itáliából származó bronzedények maradványai, bronz és vas ékszerek — főleg fibulák és övcsattok, csontfésűk, veretek és csüngők. Egyedi egy 8 cm magas vas pixis fedővel, és a mi környezetünkben ritka vas gyűrű, melyben tengeri rákkal díszített gemma van opálból. Hasonlókat észak Itáliában gyártottak. A hamvasztásos sírok átlagban fél méter átmérőjű lapos gödrökbe voltak elhelyezve. Egyetlen esetben sikerült feltárni egy 100 x200 cm nagyságú sírt. Kövekkel volt a sírgödör befedve, az egyik sarokban még egy tégla alakú sztéla is volt. A sírgödörben a holttest maradványait nem találtuk, csak edényeket, kést, fibulát, gyöngyöket és egy tükröt, ezért arra is gondolhatunk, hogy