Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Maria Lamiova: A zempléni ásatások eredményeiről

MÁRIA LAMIOVÁ A ZEMPLÉNI ÁSATÁSOK A mai Zemplén község a Felső-Tisza vidékén helyezkedik el. Ez volt valamikor Zemplén megyének, melynek egy része ma Szlovákiában, a másik Magyarország területén van, a székhelye. Zemplén felé közeledve már messziről látni lehet egy magas sánccal körülvett hegyet, melyet a lakosok máig Várhegynek hívnak. Ebben a néhai földvárban és a későbbi várban közvetlenül egymás mellett két templom áll — a Görög katolikus és a Kálvinista — és körülöttük temetkeznek mind a két vallás hívei. Ez a templomkert és temető a tolerancia ritka példája. Hogy a zempléniek ma is megértők tudnak lenni másokkal szemben bizonyítja az a tény, hogy a régészek kérésére új temetőt létesítettek a község szélén, hogy az újonnan ásott sírokkal ne tegyék tönkre a vár maradványait. A Zempléni vár a Bodrog folyó felett fekszik. A Bodrognak nincs forrása, de a Latorca, Labore, Ondava és Ung összefolyásából keletkezik. Ez a vidék a tavaszi és őszi áradások idején tengerré tud változni és ilyenkor a kimagasló Várhegy menedékül szolgál az embereknek és állatoknak is. Ezért már a fiatalabb kőkorszakban is lakott volt. A Zempléni vár első felmérését Stefan Jansák készítette 1931-ben, amikor terepjárásai alkalmából eljutott ide is. Célja a Zempléni hegységben lévő kőkorszakbeli obszidián kultúrás lelőhelyek felderítése volt, de emellett figyelmet szentelt a későbbi korszakokból származó régészeti leleteknek is. Útjairól két könyvet adott ki, az első: Praveké sídliská s obsidiánovou kultúrou na vyehodnom Slovensko (Őskori obszidián kultúrás telepek kelet Szlovákiában (Bratislava 1935), a másik egy novellás kötet: Lovci hlinenych perál (Az agyaggyöngyök vadászai, Liptovsky Mikulás 1944), melyben leírta személyes élményeit, hasonlóan mint Móra Ferenc az „Utazás a földalatti Magyarországon" című művében. Úgy a vár, mint az azt körülvevő terület, már a kőkorszaktól lakott volt. Ismerünk itt neolitikus lakótelepeket a tiszai és körösi kultúra anyagával. Bronzkori kincsleletet és vele egyidős temető nyomait is felfedték a várral szemben lévő úgynevezett „Szélmalomdomb" lábánál. A várhegyen látható erődítmény valószínűleg az i.e. 2. esetleg 1. évszázadban kezdett épülni. Alapítói a kelták és a dákok voltak. Ezt az 50-es években Blazej Benadík által vezetetet ásatás bizonyította, amikor átvágták a 11 m magas sáncot és sikerült feltárni az alapját képező kazettás szerkezetet. A kormeghatározást a kerámia töredékek és más apró leletek segítették, többek közt kelta ezüst érmek is. Az erődítményt a 9. században újra megerősítették, akkor palánkot is helyeztek rá, amit Dusán Caplovic-nak sikerült feltárni a 80-as években. A vársánc utolsó javítására valószínűleg a 11. század végén, esetleg a 12. század elején került sor. A vár belső épületeiből nem maradt ránk semmi, mert ahogy ezek eltemették a korábbi kelta-dák és szláv település nyomait, úgy őket szétszedték és felhasználták a templomok építésére. Közvetlenül a várfel külső oldalán sikerült egy kelta edényégető kemencét találni, számos lelettel, többnyire a jellegzetes festett kelta kerámia töredékekkel, de akadt köztük dák edény is.