Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Wolf Mária: Földvárak

mint a földvárak sáncainak, feltehető, hogy szerepük is hasonló lehetett a deszkák kiégetésével az agyag, amely a köveket fogta, valószínűleg erősebben állhatott. Az előkerült objektumot egy épület kő alapjának tarthatjuk, amelynek felmenő falaira csak következtetni tudunk. Mivel az alapfalak csak 80 cm vastagok voltak, az épület vagy nem volt túlságosan magas, vagy a fentebbi szintjei nem kőből készülhettek. Hogy nemcsak az alapok épültek kőből, azt valószínűvé teszi az az egységes kőfelület, amelyet az épület feltárása során először kibontottunk. Ez elhelyezkedéséből következtethetőleg valószínű az északi fal ledőlt maradványa lehetett. Úgy véljük, az imént bemutatott épület a X. századi település vezetőjének, egy rangosabb személynek a lakóhelye lehetett. Mivel ennek a településnek az objektumai a faszerkezettel erősített sáncok alatt is egészen a domb széléig húzódtak, nyilvánvaló, hogy nem tartozhattak össze. A X. századi települést, tehát nem védelmezte sánc, vagy az az egyszerű földtöltés tartozhatott hozzá, amelyet a faszerkezettel erősített sáncok alatt találtunk. Ennek azonban mindössze egy helyen leltük meg a nyomát. A X. századi település valamennyi objektuma két, a várbelsőt keleti-nyugati irányban átszelő igen mély és széles árokra települt rá. Közülük pillanatnyilag csak az egyikről rendelkezünk bővebb információkkal. Ez a kőépülete közvetlen közelében helyezkedett el. Mélysége 3—3,5 m volt, szélessége megközuelítőleg 20 m. Az árkot több helyen átvágtuk, vonalát egészen a sáncokig követtük. Egyelőre nem tisztázott azonban, hogy a sáncok alatt folytatódik-e. Az árok déli oldalán mindenhol igen sok követ találtunk. Ezek feltehetőleg annak az agyagba rakott kőfalnak az omladékai, amelyet egy szakaszon csaknem teljes épségben sikerült megfigyelnünk is. Az árok rendeltetése egyelőre nem tisztázott. Korát az határozza meg, hogy a X. századi település valamennyi objektuma erre települt rá. A vár későbbi életének és szerepének fontos bizonyítékát sikerült feltárnunk 1993-ban. A várbelső északkeleti részén az itt már lepusztult sánc és a kőépület közvetlen közelében egy templomot találtunk. A hajó hossza 15 m volt, szélessége 8 m, patkó alakú szentélye 3,5 m átmérőjű. Falai 80 cm vastagok voltak, többnyire csak az alapozási árkot és a kiszedett falak helyét találtuk meg. Néhány helyen azonban megmaradt a habarcsba rakott kövekből álló alapfal is. A diadalív vonalában két pülér helyezkedett el. Az északi oldalfalat egy sor kőből álló omladék rétege kísérte. Ezek között egy meglehetősen rossz állapotú Salamon király idejéből származó, tehát a XI. század első harmadából származó dénárt találtunk. A szentélytől északkeletre mintegy 2,5 m-re egy mállékony anyagú kőből készített szenteltvíz tartót, ugyan ebben az irányban 5 m-re a szentélytől pedig egy hatalmas faragott kőlapot, feltehetőleg egy oltárt találtunk. Itt látható egyébként az általunk feltárt templom és a ma is álló templom, amelynek Árpád kori eredetéről már szót ejtettünk. Az általunk oltárnak meghatározott kőlap közelében került elő az egyetlen, másodlagos helyzetben lévő temetkezés is. Ezen kívül sem a templomban, sem a templom körül nem voltak sírok. Jól meg lehetett azonban figyelni körülötte egy korábbi település objektumait: kemencéket, tűzhelyeket, valamint a templom északnyugati sarkánál egy igen nagyméretű és mély kutat. A templom szokatlanul nagy mérete, valamint a temetkezések hiánya egyaránt azt bizonyítja, hogy nem egyszerű falusi templommal állunk szemben. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy mint említettük, a várral azonos dombon, de annak sáncain kívül egy másik templom is található, amelynek Árpád kori eredetét éppen a körülötte előkerült sírok bizonyítják. Feltehető tehát, hogy a várbelsőben feltárt templom az esperesi templom lehetett, amelynek feladata a megye egyházi életének irányítása volt. Mellette pedig a közösség lelki gondozását a vár sáncain kívülálló templom láthatta el.