Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Wolf Mária: Földvárak

A Borsodi földvár Miskolctól mintegy 30 km-re északra a Bodva folyó partján helyezkedik el. A domb, amelyen épült, 15 m magasan emelkedik a folyó szintje fölé. 205x105 m-es platóját vették egykor körbe a vár sáncai. A sáncok keleti és nyugati oldalon maradtak meg a legépebben. Ezeken a helyeken mintegy 5 m-rel magasodnak a várbelső mai szintje fölé. A várat három irányból a Bodva és annak mocsarai védték. A vár bejárata tehát feltehetőleg a déli oldalon lehetett. Itt helyezkedik el a várral azonos dombon, de annak sáncain kívül a műemlék jellegű református templom is. Ez mai formájában a XVIII. század végén épült. Árpád-kori eredete azonban az itt előkerült leletek alapján valószínűsíthető. A várat Anonimusz említi először gesztájában. így ír róla: ...„Árpád a honfoglalás során Bors vezért küldte ki erre a területre, hogy a Tátra hegyéig kémlelje ki a vidéket. Bors azután a környék lakosságát összegyűjtve, alkalmasan a Bodva folyó partján várat építtetett, amelyet az ő nevéről Borsodnak neveztek el. Árpád később Bors vezért tette meg ebben a várban ispánnak és rábízta a vidék gondozását." Az anonimuszi hagyományoknak megfelelően a korábbi kutatás nem kételkedett a vár honfoglalás kori voltában, és jelentőségét a határvédelemben látta. Ezzel szemben azonban Győrffy György úgy vélekedett, hogy Bors nem a honfoglalás korában élt vezér, hanem az államalapítás korában, tehát jó száz évvel később élt személyiség volt, Borsod vármegye első ispánjaként építtette fel a várat. A vár szerepét Győrffy György is a határvédelemben látja. Oklevél csak 1219-ben említi a várat, többek között ez az oklevél az, amkely a börtönőröket és a várban található börtönöket említi ezen a területen. A tatárjárás után feltehetőleg ez a vár is elveszítette a jelentőségét, hiszen egy 1334-es oklevél már csak mint földvárnak nevezett árkot említi. A várban 1926-ban rövid szondázó ásatást végeztek, amely a sáncot 4 m-es mélységig vizsgálta. Ekkor találták a ma is álló templom közelében azt az erősen bolygatott temetőrészietet, amelyből 9 Árpád korra keltezhető hajkarika került elő. Ez, mint említettük, valószínűvé teszi, hogy a templom az első formájában az Árpád korban fennállt. A jelenleg folyó kutatást 1987-ben kezdtük meg. 1988 és 90 között két helyen vágta át a földvár sáncát Nováki Gyula. Főbb vonatkozásban mindkét helyen azonos eredményekre jutott, részleteibe azonban több eltérés is mutatkozott. A sánc rétegződése igen változatos, bennük sok gerenda maradvány került elő, a talajtól függően barnára korhadt alakban vagy szürkés-fehér poralakban, esetleg megégve és elszenesedve. A sáncátvágások során két építési periódust lehetett megfigyelni. Mindkettőt egy korábbi település romjaira építették, amelyek objektumai domb széléig, a sáncok alá húzódtak. A sáncépítés egy egyszerű feltöltés emelésével kezdődött a domb peremén. Ennek magassága 1,7 m volt, szélessége 6—6,5 m. Bontása során nem kerültek elő leletek. Ez a része talán a sáncnak megfigyelhető itt a sáncátvágásban. Erre a belső oldalon 12 m szélességben egy sűrű rácsszerkezet támaszkodott, amelynek a megmaradt vastagsága 2 m volt. Ezt felül egy földtöltés zárta le, a rácsszerkezet külső szélein és attól befelé egy-egy cölöpsor húzódott a sánc szerkezetével párhuzamosan. A sűrű rácsszerkezetben igen sok cseréptöredék került elő. Az első periódus sáncát elegyengették és ennek maradványaira építették fel a következő sáncot. Ez két sor rekeszes szerkezetből állt, szélességük egyenként megközelítette a 4 m-t. Itt sűrű rácsszerkezet látható és kívül a gerendasor, amely azt volt hivatva szolgáim, hogy a vár külső fala függőleges legyen. A sáncban előkerült faszerkezet maradványait 1 áthatják, mint említettem rekeszes alapban rakták fel, közeit megdöngölték földdel, tulajdonképpen ez alkotta a várfalat ebben az időben. Meg lehet figyelni a szerkezetösszeillesztésének a nyomait is. A második építési periódus sáncában is igen sok leletet figyeltünk meg, többek között az itt látható cseréptöredéket is. Ez egy ún. bordásnyakú edény töredéke, amelynek eredetéről és szerepéről még a későbbiekben szó lesz. A cseréptöredékeken kívül tapasztás darabokat, őrlő köve-