Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Eeva-Liisa Rautalahti: Suomenlinna – világörökség

záadunk, az legyen eltávolítható anélkül, hogy az eredetiből bármit is elvesztenénk, annak az elvnek vüágos konklúziója, miszerint a jövő nemzedékeinek a miénktől eltérő megközelítési módjai lehetnek. Ezek a kritériumok magától értetődőnek tűnnek, de egy épület konzerválási terve mindig nagyon komplex feladat. Csaknem mindig szükséges valamilyen mértékű modernizálás. Az új funkciók új igényeket támasztanak: wc, villanyáram, konyha, központifűtés stb. A visszafordíthatóságot gyakran nehéz megvalósítani — ha az épületet más célra hasznosítják mint múzeum. Gyakran nehéz megtalálni az egyensúlyt, vagy kompromisszumot a műemléki elvek és a modern használat igényei között. A munkafolyamat Suomenlinnán a levéltári kutatásokat és a rajzokat mindegyik projekt esetében az Országos Műemlékvédelmi Hivatal végzi. A kutatómunka gyakran nagyon nehéz, mert az archívumok Stockholmban, Szentpéterváron, vagy Moszkvában vannak. A megközelítés, hogy hogyan használjuk fel ezt az ismeretet és hogyan kezeljük az épületet, mint korának példáját, tehát a helyreállítás megközelítése főként egy projekt csoport által végzett tervezési folyamatban körvonalazódik ki, melynek tagjai egy építész, mérnökök, a műemlékvédelmi hivatal és Suomenlinna önkormányzatának képviselői. A folyamat attól függ, mennyire képzett és motivált az építész és más szakemberek a műemlékvédelem iránt. Suomenlinnán, mint máshol is vannak nehézségek. Néha az idős szűkös, vagy nincs elég anyag, hogy megfelelő kutatást végezzünk. Néha nehéz rávenni az építészt, hogy megértse, ez nem az ő projektje, és néha az eredmény nem túl jó a részletekben a képzett szakemberek hiánya miatt, vagy a megrögzött nézet miatt, hogy az új mindig jobb, mint a régi és próbálják úgy csinálni, hogy réginek látszódjon. Gond a közös nyelv hiánya is a tervezők és a munka megvalósítói között. A Kustaanmiekkai parti erőd A jelenlegi műemléki munkákra egy példa a Kustaanmiekkai parti erőd gránit falainak a javítása. Eredetileg a svédek építették az 1750-es években. Ez az erőd a legalacsonyabb és legkintebb fekvő része annak a Kustaanmiekkát védő szűk négyszögletű védvonalnak, amely a tenger felől a bő bejárat Helsinki felé. A XIX. sz.-ban az oroszok megmagasították és megvastagították a falakat. A krími háború után a kő bástyák többé-kevésbé elhagyatottá váltak, és egy új, nyugatra néző védvonalat építettek ki először homok, majd később beton ágyúállásokkal. A gránit falak első helyreállítását a finnek végezték az 1920-as években, de azután szinte semmi nem történt 1992-ig. A gránitfalak köpenyfalakként épültek gránittömb támasztékokkal, melyeket kis kő ékek rögzítettek, a közöket mészhabarccsal töltötték fel, a belsejét pedig kőtörmelékkel és mésszel. A tetejét agyag és fakéreg vízzáró rétegekkel fedték és az egészet palával fedték be. Később általában boltíves kazamatákat építettek a falakon belül hasonló szerkezettel. A védművek és a bástyák eredetileg bonyolult csatorna rendszerrel voltak ellátva. A károk főként a karbantartás hiányából és az eróziótól származnak. A pala takarást elfújta a szél és tönkrement a rajta sétáló sokezer turistától, így a fakéreg és agyag rétegek a felszínre kerültek és károsodtak. A csatornarendszer már nem működik, mert a védművek építésekor,