Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Fejérdy Tamás: Műemlékvárak Magyarországon

vezette a királyi kastély céljára megújítandó együttes helyreállításának munkálatait. Ez a koncepció teljesen illeszkedik a kor más vár(kastély) felújításaihoz, elég talán itt Karlstein-re, Pierrefons-ra utalni... A tervezett funkciónak megfelelő nagyszabású kiépítést előirányzó terv — anyagiak híján — nem valósult meg, Steindl visszalépése után a helyreállítás építésvezetője folytatta a munkálatokat, számos korrigálni valót okozva a munka irányítását átvevő Möller Istvánnak. A vajdahunyadi munkákkal nagyjából egy időben kezdte meg a visegrádi alsóvár (ún. Salamon torony) helyreállítását Steindl kortársa, a múemlékhelyreállítóként leginkább a budavári Nagyboldogasszony templomon végzett munkájáról ismert Schulek Frigyes. A XIII. századi hatszögletű lakótorony teljes, stílszerű kiépítése volt a terv, beleértve a kiromlott délnyugati hegyes sarok eredeti formában történő visszaépítését, a gyilokjárós pártázatos körfolyosót és a magas, meredek tetőszerkezetet, mintás-mázas cserépfedéssel. A munka nyolc éve alatt csak az alsó szintek készültek el, a torony mai állapotát — a később Lux Kálmán által tervezett faszerkezetű kiegészítések leégése után — az 1960-as években — Sedlmayr János által terevezett helyreállítással nyerte el. A korai várhelyreállítások kapcsán még visszatérve a Vajdahunyad kapcsán már említett Möller István munkásságára, csak felsorolás-szerűén említhetők a Léka-i (Lockenhaus, Burgendland), és az Árva-i váron (Orava, Szlovákia), valamint a hédervári várkastélyon végzett munkái. Talán nem tekinthető véletlennek, hogy mindegyik esetében olyan épületegyüttesről van szó, amelyek esetében a tulajdonosok használható, lakható, illetve végeredményében azzá tett vár helyreállításával bízta meg a restaurátor építészt. Ismeretes, hogy Möller István mennyire gondosan, iskolát teremtő módon járt el a történetiség és eredetiség tiszteletben tartása terén, és valóban restaurátor módjára nyúlt a műemlékekhez, így a várakhoz is. Mindazonáltal nagyon tanulságos lehet például a lékai vár helyreállításának dokumentumait áttanulmányozni, megértve azt, hogy a fentemlített szempontok mellett legalább annyira fontos szempont volt a megrendelő igényeinek kielégítése — természetesen az akkori felfogásnak megfelelő szakmai korlátokat soha át nem lépve. A jelen áttekintés végefelé, amikor a hogyan továbbról szeretnék majd néhány gondolatot elmondani, érdemes lesz a szakmánkban Magyarországon oly sokszor emlegetett Möller-i példának erre a tényezőjére is visszaemlékezni... Tovább haladva a várhelyreállításaink előtörténetében, feltétlenül fontos fejezetnek kell tekintenünk az esztergomi királyi majd érseki vár maradványainak e századi feltárását, amelyet Gerevich Tibor, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke vezetett. Az építészeti restaurálásts Lux Kálmán és fia, Lux Géza irányították. E várhelyreállításnak, amely, mint tudjuk, sajnos még a mai napig sem fejeződött be teljesen, megítélésem szerint kiemelkedő jelentősége abban van, hogy a kimondottan műemlékvédelmi, műemlékhelyreállítási megfontolásokból indított munkálatokat máig ható példának lehet tekinteni. A tudományos kutatás szerepe ma már olyan evidencia, amely nélkül semmilyen helyreállítás nem indulhat meg. Az esztergomi ásatások eredményei, nyugodtan mondható, a várakozást is meghaladó jelentőségűek voltak. A helyreállítás — és ez szintén igencsak megjegyzendő tanulság! — az előkerült nagyértékű maradványok védelme érdekében a lefedésük, tető alá-hozásuk mellett döntött. A védőtető jellegű lefedések igazodnak az alattuk megvalósított anastylosis meghatározta formákhoz. Az esztergomi vár helyreállítása, a tudományos-régészeti kutatással és a helyreállítás programjának újra és újragondolásával napirenden lévő, s a magyar államalapítás 2001. évi évfordulójának közeledte miatt különösen is aktuális feladat. Az esztergomi vár helyreállításának az előbbiekben bemutatott első szakasza már közvetlenül