Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

MIKLÓS LAMPEL: Történeti lakóházak korszerűsítése Svédországban — Kalskrona

tartozott, hogy egy új tengerészeti múzeum építésével és a meglévő hangulati értékek átmentésével meg kell ismertetni az utókorral, hogy milyen volt régen a haditengerészek élete. A program nyilvánvaló ellentmondásokat tartalmazott a megóvási és a funkcionális követelmények között. Ez kétségtelenül nehéz feladatot rótt a bírálóbizottságra. A pályázat előkészítéseképpen szeminériumokat rendeztek a lakosság számára, hogy ötleteket gyűjtsenek és aktivizálják az érdeklődőket. Elhatározták azt is, hogy az 1993-as országos építészeti kiállítást Karlskronában fogják rendezni, és addigra a pályázat eredményének egy részét meg kell valósítani. Az elvi pályázatra három helybeli, egy koppenhágai és két stockholmi építészirodát hívtak meg. A 100 000 koronás első díjat és a megbízás egy részét Hedems és Malmström stockholmi irodája kapta, mivel tartózkodó módon tiszteletben tartva a sziget jellegét, sikerült jó minőségű és reális terveket készítenie a régi és új épületekre. Megbízást kaptak a szabó- és cipészüzemi épület átépítésére és két új lakóház tervezésére. Az ő irodájuk tervezi a tengerészeti múzeumot is. A második díjat Erik Möller és Jens Fredlund koppenhágai építészek kapták. Az ő megbízásuk az 1730-as években épült sütöde átépítésére szól. A bírálóbizottság valamennyi benyújtott javaslatban talált értékes, megvalósításra érdemes részleteket, és megállapította, hogy a pályázók feltárták a sziget revitalizációjának lehetőségeit. Összesen 133 új lakásra, irodákra és kulturális célú helyiségre tettek javaslatot. Az eredményhirdetésre 1990 májusában került sor. Egy éven belül elkészült a beruházási program, és elkezdődött a tervezés. 1992 tavaszán megindult az építkezés és a kiállítás megnyitására, 1993 nyarára készen álltak a lakóépületek. A város a pályázókkal együttműködve részletes rendezési tervet dolgozott ki a sziget területére. A „részletes" kifejezést itt szó szerint értettük. A különleges feladatra való tekintettel rögzítettek egy speciális formanyelvet. Ezt lebontották egészen az utcabútorok és a festékanyagok szintjéig. Az épületek két részletére fordítottak különös gondot; az ablakokra és a tetőfelépítményekre. Az ablakok a svéd tradíciók szerint kifelé nyíltak és a homlokzat síkjában feküdtek. A szárnyak gazdag profilírozása kellemes reflexeket vetített a szoba belsejébe. A tetősík felett régebben csak egyszerű kémények jelentek meg. Ilyen hagyományos megoldásokat vártak a tervezőktől. Ezek kapcsolatba léotek a gyártó cégekkel, és közösen kialakítottak egy ablaktípust, amely megfelelt a korszerű hőszigetelési követelményeknek, de homlokzati megjelenése azonos volt a régi ablakokéval. Kidolgoztak egy hagyományos formájú és anyagú kéménytípust, amelyet kis változtatással akár tűzhelyhez akár légelszívóberendezéshez lehetett alkalmazni. A volt szabóműhely külső falai nem érték el a hőszigetelés előírt mértékét. De különböző okokból nem volt lehetőség sem belső, sem külső kiegészítő réteg alkalmazására. Az átfogó számítások kimutatták, hogy gazdaságosabb a hőveszteséget fokozott fűtéssel ellensúlyozni, és — az építési szabályzattal dacolva — nem raktak fel kiegészítő hőszigetelést. A volt műhelyszintek közötti födémek hangszigetelését könnyen növelni lehetett az adott nagy belmagasságok mellett. Amint már említettem, a feladat több ellentmondást tartalmazott a műemléki és a funkcionális követelmények között. Ezeket sikerült az esetek többségében a műemléki értékelések javára megoldani anélkül, hogy a funkciók és az előírások lényeges hátrányba kerültek volna. Hozzásegített ehhez a gondos előkészítés, valamint a város, a megbízó, a tervező, a kivitelező és az anyaggyárak közötti presztízsmentes együttműködés. Több kérdésben eltérést engedélyeztek az építési szabályzattól, ami Svédországban legalább olyan nagy szó, mint Magyarországon. A stumholmeni kísérlet sikerrel járt. A megóvási szempontok teljes érvényesülésén túlmenően napirendre került a szabályzati előírások revíziójának kérdése is. A kiállításnak hatalmas visszhangja volt az építési és a lakberendezési szaklapokban. Még egy év után is jelennek meg cik-