Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

GIORGIO GIANIGHIAN: Hogyan lehet élni Velencében? A felújítások vezérterve

épület egy egység, ha felosztjuk részekre és ezeket megszámozzuk, megkapjuk a paramétereit. így az 1:100-hoz léptékű tervezési fázishoz jutunk el, ami nem egyéb, mint terv mindegyik kicsi egység helyreállításához. Az ezzel kapcsolatos összes feladatot az önkormányzat végezte. El lehet képzelni, hogy mekkora munka fekszik az első: második és harmadik fázis tervezésében, nemcsak a tervezést illetően, hanem az a rengeteg papírmunka, dokumentumok összeszedése, s minden, ami ezzel jár. És hogyha nincs meg a harmadik fázis, akkor szinte semmit sem lehet csinálni a saját lakásunkban. Míg a szükséglet második fokozaton 404 tervet kívánt, a harmadik fokozaton már több mint 3000-et. Ennél persze sokkal kevesebb készült el. Közben az élet folyt tovább a saját szabályai szerint. Mint előzőleg is említettük, ezek nélkül a teljesen részletes tervek nélkül tulajdonképpen semmit sem lehetett tenni a városban. Ugyanakkor, míg az 1981-es felmérés szerint 36 ezer lakás volt a városban, 20 évvel később már 40 ezret számláltak. Tehát 10%-os növekedés történt mindenféle törvény nélkül, sőt törvénytelenül. Az emberek maguk kezdték el feldarabolni területeiket, lakásaikat. így aztán a hatóságok rájöttek, hogy ez a ,,hiper'

L

részletes terv nem elfogadható, ezért más irányba léptek. Húsz év után úgy döntöttek, hogy az eredeti terveket megmásítják, és valami könnyebbet próbálnak életbe léptetni. így érkeztünk el az 1992-es rendezési tervhez, ,de a tanulmányok már húsz évvel ezelőtt elkezdődtek. Az egész várost épület-egységekre bontották szét, s tipológiájuk alapján különböző betűkkel illették őket. Mindegyik típusú épületnek van egy kartotékja, melyben rögzítették, hogyan is néz ki, mit lehet változtatni rajta, és mi tilos.*) Az épületek tipológiájuk alapján való meghatározásával azonban egy csomó hiba is keletkezett. Az eredeti állapot visszaállításához ragaszkodás például gyakran hamis megoldásokat eredményezett, hiszen nem vette figyelembe az épület történeti fejlődését. Mert mikor kezdődtek a nagy változások az épületekben? Lehet, hogy rögtön az építkezések után, lehet, hogy valamivel később. De azt kell megértenünk, hogy valahányszor változtatás történt, az mindig a saját módján, a saját egyéniségében jelentkezett (a festést, az építőanyagokat, a burkolást illetően), és úgy érezzük, hogy minden változtatást úgy kell megtartani, mintha eredeti lenne. El lehet képzelni, mekkora gondot ielent ez a városban. Egy másik gyöngyszeme a velencei általános rendezési tervnek ez: 1902-ben, 1904-ben, de a húszas, harmincas években is — közpénzen — városi, tanácsi házakat építettek szegény embereknek. Lakások ezreit Velence-szerte. A legújabb általános rendezési terv alapján a szegényebb néprétegek lakáshelyzetének megoldása rendkívül fontos. Az általános rendezési terv ugyanakkor azt mondja, hogy ezeket a házakat le kell bontani, mert sem morfológiájukban, sem tipológiájukban nem megfelelőek a városképben. Számokkal kifejezve ez azt jelenti, hogy 4000 lakás pusztul el. Ebből egyenesen következik, hogy újabb 15 ezer ember fogja elhagyni Velencét. Tipológiai és morfológiai okokból. Úgy érzem, az általános rendezési terv nem igazán érte el a célját. Végül azzal fejezném be előadásomat: A túltervezés tulajdonképpen egyfajta nemtervezés. A műemlékvédelem első számú feladata, hogy ellenőrizzük, milyen állapotban vannak az épületek: használatuk, állaguk (szennyezések, építőanyagok stb.) szempontjából, ugyanis az utóbbi években három épület omlott össze Velencében. Az a helvzet, hogy van egy csomó pénzünk, hogy restaurálunk, az ész viszont annál kevesebb. *Ezután néhány konkrét példa következik. Ezek azonban annyira a diavetítésre épülnek, hogy szövegüket nem közöljük. — (A Szerk.)