Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

LANTOS PÉTER: A budapesti VI. kerületi Ó utca 24. problémái jogi és történeti szempontból

LANTOS PÉTER A BUDAPESTI VI. KERÜLETI Ó UTCA 24. PROBLÉMÁI JOGI ÉS TÖRTÉNETI SZEMPONTBÓL Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy a Nyári Egyetem előadásai között miért szerepel olyan épület, amely nem műemlék illetve műemlék jellegű. Ha a Terézvárosi műemléképületeket megvizsgáljuk, és ezektől különválasztjuk az Andrássy út épületeit, akkor nyugodt lelkiismerettel elmondható, ha az épületre vagy több pénz jut a műemlékvédelemre, illetve az 0 utca helyett az Andrássy úton áll, akkor akár ez a ház is védett lehetne. A műemléképületek jelentős hányada hasonló szerkezettel készült, hasonló műszaki állapotú, lakott, tehát az 0 utcában történtek sajnos bármikor bármelyik műemléképülettel előfordulhatnak, így vélelmezhetően — elsődlegesen az építési hatóságú jogkörrel rendelkező műemlékes kollégák számára — érdekesek lehetnek az itt történtek. 1994. február 4-én szabadságon voltam. A rádióból értesültem az eseményekről. Azonnal odasiettem, így a tragédia bekövetkeztét követő egy órán belül a helyszínen voltam. A döntések meghozatalában és a végrehajtásban tevékenyen részt vettem, a kezdettől mai napig végigkísértem a történéseket, minden lépést, minden intézkedést. Nem szívesen beszélek róla, de hogy a tragédia súlyát érzékelni tudják, el kell mondanom, egy ember meghalt, kettő súlyosan megsérült. Isteni csodával határos szerencse volt, hogy a tragédia péntek délelőtt 10 órakor következett be, és nem éjszaka, hiszen akkor a halálos áldozatok száma akár a 20 főt is meghaladta volna. így is volt olyan, aki kilépett a függőfolyosóra, hallotta az omlást, kinyitotta az ajtót és az előszoba helyén csak a mélység tátongott. A vízvezetékszerelő, az egyik lakó fiával feljött a pincéből szerszámokért, és mire a kapualjba ért, a pince helyén romhalmaz volt. Az egyik tulajdonos elindult az építési hatósághoz bejelenteni, hogy az épület recseg—ropog, repedezik és mire beért a hivatalba, az épület összedőlt. A polgári védelem és a tűzoltóság kezdte meg a mentési munkálatokat, és ez az a pont, amikor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az épület tulajdonviszonyaitól függetlenül — a jelenlegi rendelkezések szerint —, ha az műemlék, akkor az I. fokú hatósági jogkört a műemléki hivatal gyakorolja, és ez esetben az illetékes kolléga kerülhet olyan helyzetbe, mint amilyenben én voltam. Ilyenkor rendkívül nehéz döntéseket kell meghozni. Ezek a döntések nem feltétlenül államigazgatási határozatokat jelentenek, hanem azt is, hogy a beavatkozás, a „veszélytelenítés" milyen formában történjen; ha az épületet a lakók elhagyták, megmaradt értékeiket milyen módon lehet megvédeni, hogyan biztosítható, hogy a legfontosabb használati tárgyakhoz hozzájussanak. (Az embereknek a rajtuk lévő ruhán kívül semmijük sem volt, pénz, fehérnemű, fogkefe, gyógyszer és minden létfontosságú eszköz és tárgy a lezárt épületben maradt.) Egy konkrét példa a nehéz szívvel meghozott döntések közül: Ugyan bejegyzett igazságügyi szakértő vagyok épület, építmény, műemléki tervezés területére, de nem statikus. így Jankovics Oszkár úr személyében statikus szakértő segítségét vettem igénybe a munka levezényléséhez. (Szeretném hangsúlyozni, hogy a szakértő alkalmazása nem mentesíti a döntéshozót a felelősség alól, a döntést a hatóságnak kell meghoznia, a bevont szakértő