Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

MEZEY ALICE: A Szlavnizai előnevű gróf Sándor család esztergomi palotája és bajnai kastélya

E rövid bevezetőt követően, mielőtt a két épület ismertetésébe fognék, utalnom kell a Sándor család XIII. századtól napjainkig nyomon követhető történetének legalább a XVHI. századra eső szakaszára, amikor az ismertetendő házak megépítésére sor került. A mindkét esetben igen érdekes és tanulságos későközépkori és XVII. századi építéstörténet ismertetésétől azonban megkímélem Önöket. Mint annyi más főnemesi család (például az aszódi Podmaniczkyak), a Sándorok is felvidéki kisnemesek voltak. A XVII. század folyamán mind délebbre telepedvén a XVII—XVIII. század fordulóján vagy a török pusztítás során gazdátlanná vált birtokokat vásárolták fel fokozatosan, vagy a Rákóczi szabadságharc alatt a Habsburgok iránt tanúsított lojális magatartásukért jutalmul kapták meg azokat. Az újonnan megszerzett területekre telepeseket hoztak magukkal, és a század közepére már igen nagy vagyonnal rendelkeztek. A Sándor család Esztergom megyei birtokát és felemelkedését Sándor Menyhért alapozta meg, aki 25 éven át a vármegye alispánja volt, és ezidő alatt családja bárói rangra emelkedett. Fia, Mihály volt az első nagy építtető. 0 építtette a bajnai kastélyt és az esztergomi városi palotát is. A harmadik nemzedék képviselője, Antal, aki a grófi rangot szerezte meg maga és családja számára, birtok gyarapítóként és a reprezentáció kialakítójaként volt jelentős. A családi levéltár adataiból, elsősorban a végrendeletekből kiolvasható továbbá, hogy az építkezések, bővítések és korszerűsítések, melyek jelen esetben az ízlésváltozásokat is magukban foglalják, mindig a szenior elhunytával, az új családfő birtokba iktatását követően következtek be. A család Esztergom megyei birtokait Mária Terézia hűséges hadi szállítójaként megszerző Sándor Menyhért halála után — mint említettem — fia, Sándor Mihály építtette a család esztergomi városi palotáját a bajnai kastéllyal egyidőben, a XVIII. század második negyedében. Erre az egyidejűségre, esetleg az építőmester azonosságára is utalnak a mindkét épületben előkerült, ugyanabban az uradalmi téglavetőben készült 1743-as bélyeges téglák, és — mint látni fogjuk — az alaprajzi elrendezés, valamint a választott szerkezeti megoldások és anyaghasználat jellegzetességei is ezt a következtetést indikálják. Indikálják csupán, ugyanis a Sándor család egyébként terjedelmes levéltára, melyet az Országos Levéltár őriz Metternich-Sándor Klementina 1936. évi adományozása óta, sajnálatos módon nem tartalmaz tervrajzokat, sőt valójában a család építkezéseire vonatkozóan is feltűnően kevés adattal szolgál, így mindkét épület esetében a még befejezetlen és még korántsem teljes helyszíni kutatási eredményekből származnak ismereteink. Az esztergomi városi palotát az elmúlt évben Szentesi Edit művészettörténész kolléganőmmel együtt kutattuk, a falképeket Lángi József tárta fel. A bajnai kastély főépületében 1987-ben egy rövid, szondázó kutatást végeztem, majd több éves szünet után most a melléképületek kutatása folyik. Az ismertetésre kerülő, feltételezésem szerint egyidőben létrehozott két épület közül az esztergomi városi palotával kezdeném, hiszen ennek léptéke és egykori használata esik közelebb az előadássorozat témájához. A Sándor-Kamenszky ház Esztergom egyik legnívósabb barokk városi palotája, a királyi városban, a Jókai utca és a Plébánia utca sarkán, főhomlokzatával a Jókai utcára nézőén áll. A lekontyolt nyeregtetővel fedett téglány alaprajzú egyemeletes tömb közepén van a gazdagon díszített, pilaszterekre támaszkodó profilos párkánnyal lezárt, kosáríves, kőkeretes, a Sándor család bárói címerével díszített kapu. A földszinti alaprajz kocsiáthajtós kapualjból nyíló, eredetileg boltozott lépcsőházat, és a középfőfal mentén sorakozó boltozott helyiségeket mutat; az emelet hasonló elrendezésű, de síkmennyezetes, utcafronti szobasora amfiládos, az egymásba nyíló szobák ajtó tengelyeinek mindkét végén ablakok nyíltak. Az alaprajz szimmetriája és szabályossága a homlokzatokon is érvényesült, kisebb egyszerűsítésektől eltekintve ma is megvan. Az archív fényképen jól