Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

SEDLMAYR JÁNOS: Műemlék lakóházak helyreállítása és korszerűsítése Sopronban

maradniok kell. Még akkor is, ha a centrumban a teljes város lakosságának csak elenyésző része helyezkedhet el. A lakóházként megtartott épületek helyreállítását minden esetben kutatás előzte meg, mely alapvetően meghatározta a helyreállítandó és bemutatandó értékeket, az elhelyezhető lakások számát, a korszerűsítés jellegét. Természetesen tudtuk, hogy kevesebb lakás előnyére válik az épületnek — ideálisan egy kisebb lakóházban csak néhányat szabadna elhelyezni —, a zsúfolt, néha csak igénytelen bérleményekkel teletömött házakból azonban nehéz volt a műemléki szempontoknak optimálisan megfelelő lakásszámot elérni. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy több esetben a padlástér felhasználásával, ,bővítettük" a lakófelületet: néha a padlásba felnyúló kétszintes lakáselrendezéssel, ritkább esetben fedélszéken belüli önálló lakással; mely kiváltotta a szakemberek egy részének ellenállását, kritikáját is, mivel a szükséges tetőablakok megjelenése előnytelenül változtatta meg a városképet. Ez a hiba azonban nemcsak Sopronban, szinte mindenütt előfordul. A számos lakóház helyreállítását, korszerűsítését most nem részletezem. Kiemelem viszont egyik kísérletünket, a Major-köz 3. számú épületben elhelyezett idős emberek otthonát. Az egykori Festetics-major kétemeletes, megtört alaprajzú lakóépületébe összesen huszonnyolc garzon jellegű lakást telepítettünk, amelybe idős egyedülállók illetve házaspárok kerültek. Tervünk szerint az épületben étterem, mosoda, nővér- és orvosi szolgálat, társalgók, sőt a padlástérben egy nagyobb előadó is került volna. Az így elgondolt „idős emberek háza" sajnos nem valósult meg maradéktalanul, pedig a példa talán egyéb helyeken is használható lenne a műemlékek szakszerű helyreállításával együtt. Befejezésül szeretném összegezni soproni lakóházak kutatása és helyreállítása során szerzett tapasztalatainkat, amelyek feltehetően a többi magyar város lakóépületeinek korszerűsítésére is vonatkoztathatók. A régi épületek a múlt „tanúi", de a mai és a jövőbeli életnek is szerves részét, keretét adják. A műemlékek fennmaradását a törvényekben előírtakon kívül eszmei jelentőségük, megbecsülésük és jó rendeltetésük is biztosítják. lövőjükhöz a jogi védelmen kívül tehát ma elsősorban az élethez igazított, kedvező felhasználásukkal és szakszerű építészeti beavatkozással járulhatunk hozzá: minél jobban sikerül a szükséges funkciókra alkalmassá tenni, annál kisebb a veszély, hogy egy műemlék megsemmisüljön. Életkorukat ugyanis a mai műszaki adottságok mellett nem annyira fennállásuk ideje vagy állapota határozza meg, hanem társadalmi szükségességük, megfelelő hasznosításuk. Ezt bizonyítja számos soproni példa is. A műemlékek is állandóan változnak. Nincs olyan település, nincs olyan épület, amely „eredeti" állapotban maradt volna meg. Még az eredeti rendeltetés megmaradásáról sem lehet beszélni, hiszen ugyanazon nevű funkció is változó tartalmat jelent. Változik a műemlékek használata, formája és környezete, mert alkalmazkodnak a módosuló adottságokhoz, az élethez. Következésképpen igen sok függ tőlünk, szakemberektől és lakóktól, hogy miként korszerűsítjük lakóépületeinket, és miként használjuk őket.