Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

SEDLMAYR JÁNOS: Műemlék lakóházak helyreállítása és korszerűsítése Sopronban

SEDLMAYR JÁNOS MŰEMLÉK LAKÓHÁZAK HELYREÁLLÍTÁSA ÉS KORSZERŰSÍTÉSE SOPRONBAN Az elmúlt évtizedekben a magyar műemlékvédelem különös figyelmet szentelt Sopron műemlékeinek, nemcsak gótikus eredetű templomainak, hanem nagyszámú védett lakóházának is. A város az ötvenes évek végétől kiemelt műemléki értékeinek köszönhetően nagyobb állami támogatást kapott, több kutató, sok tervező-építész, képzettebb kivitelezőgárda dolgozott a műemlékek helyreállításában, mint a többi magyar városban. Mindez jelentősen gazdagította Sopron belvárosát és részben a városmagon kívüli területeket is. Megállapítható, hogy az itteni kutatási, tervezési és helyreállítási eredmények jótékonyan hatottak az egész ország műemlékvédelmi elméletére és gyakorlatára. A soproni lakóházak helyreállítását nagyrészt megelőzték, és ezáltal is támogatták a budai Váraegyedben végzett, II. világháborút követő munkák, ahol az épületállomány nagy részben megsérült, és ahol a helyreállításban a szakemberek legjava működött közre. Az ottani jó és vitatott példák mellett számos elméleti cikk, tanulmány látott napvilágot. A Budán leszűrt eredményeket aztán Sopronban már tapasztalatként lehetett alkalmazni illetve továbbfejleszteni. Az ötvenes évek elején Sopron belvárosában csak egy-egy műemléki lakóház helyreállítása folyt, így az Új utca 16., a Szent György utca 1—3., az Orsolya tér 5. Az ötvenes évek végén, az Országos Műemléki Felügyelőség felállítása után ezeket már egyre több lakóház helyreállítása követte, amelyeket részben még a háborús sérülések vagy életveszélyes állapotuk indokoltak. A restaurálandó emlékek kiválasztásában azonban a műemléki érték is egyre fontosabbá vált. így került sor az Új utca 11. számú lakóházban a középkori zsinagóga bemutatására, a Fabriciusház (Fő-tér 6.) hátsó szárnyának és a Caesar-ház (Előkapu utca 2.) helyreállítására és új felhasználására, amelyek hibáik ellenére kiemelkedő példaként értékelhetők. A hatvanas években ezeket számos újabb lakóház restaurálása követte, amelyek értéke — legtöbbször középkori maradványai — e házak részletes kutatása illetve helyreállítása során bontakozott ki. Az egyre nagyobb számban vizsgált lakóépületekből néhány év után általános megállapításokat lehetett leszűrni, végső soron Sopron és a többi városi lakóház kialakulásának és fejlődésének menetét is rögzíteni tudtuk. Az építészettörténeti eredményeken kívül egyre több példamutató munka is született, amelyekben az addig elhanyagolt értékek (például fafödémek, belső festések, régi szerkezetek stb.) megtartására egyre több gondot fordítottunk. A munka sokrétűsége és összetettsége emelkedett: ez a műemléki szemléletű lakóház-helyreállítás, amelyben a lakások korszerűsítése — helytelenül modernizálása — az összes tennivalónak csupán egy része. Általában az értékek egészét kell megtartani és a mai élettel összeegyeztetni, lehetőleg minden oldalról szemlélve, a legkisebb kompromiszszummá. Elsősorban általánosabb megállapításokat, kiragadott szempontokat szeretnék kiemelni, nem annyira a jó és rosszabb példákat felsorolni, amelyek munkánkat Sopronban és másutt is befolyásolták: így a lakóházak fejlődésének menetét, a városszerkezeti értékek megtartását, az épületek jó felhasználásának fontosságát, valamint a korszerűsítés fogalomkörét.