Műemlék lakóházak (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1994 Eger, 1994)

DÁVID FERENC: A soproni műemlék lakóházak műemléki kutatása

telkek még egyértelműen számoltak azzal, hogy lakói a telekre terményeket hoznak be, itt tárolják és dolgozzák fel azt. Ennek következményeként a soproni középkori házaknak jóval nagyobb része középkapualjas, mint mondjuk Kőszegen vagy Bártfán, ahol jellegzetes, hogy az egy lakószoba mellett már csak egy kapualjnyi szélessége van a háznak. Különös az az ablakmegoldás, amelyből igen sok került elő Sopronban, amely XIII. századi eredetű, és a XV. század első harmadában is épült még, amelynek lényege az volt, hogy a szobát igen picike ablakokkal világították meg. A kicsi ablakok háta mögött faburkolattal ellátott szoba volt, amelynek falait vagy zsilipéit deszka-oldalak fedték be vagy boronából épített falak, és arra helyezett borona boltozat, amely ilyen módon rendkívül meleg volt. Ezt őrizték meg az ici-pici ablakokkal, amelyeket általában több sorba helyeztek el, hogy a nagyon kevés fény különböző magasságokban hozzon egy kis megvilágítást. Ezt a megoldást várakon kb. Karlsteintől Magyarországig, illetve úgy Felső-Ausztria keleti végeiig követhetjük, tehát ez az a kultúrkör, amelyből e megoldás származik. Építészeti sajátossága a dolognak, hogy ezt az ici-pici ablakot nem mély kávákkal látják el, hanem azt lépcsőzetesen felosztják, és ezekből a lépcsőkből alakítják ki a változatos architektúrát. A középkori házak másik jellegzetes megoldása Sopronban és Budán az ülőfülkékkel ellátott kapualj, amelynek legkorábbi példái a XIV. századból származnak, 1300 tájékáról Budán, és mondjuk 1320 tájékáról Sopronban. Hol a kapualj egy, hol mindkét oldalán helyeztek el ülőfülkéket, hol egyesével, hol pedig olyan szimmetrikus felépítésben, ami mintegy összefüggő díszarchitektúrával látta el a kapualj két oldalát. Ez a díszítési mód újra csak leír egy kört Magyarország körül. Ha most nem teszem a példák sorába a várak tornyai alatt alkalmazott ülőfülkéket — mert hiszen azok valóban elterjedtek Írországtól Nagyszebenig —, hanem a formának csak a polgári körben való alkalmazását keresem, akkor Brünn a legészakibb, Linz pedig a legnyugatibb pont, ahol a mienkhez hasonló ülőfülkéket találunk. Érdekes módon ez a kör összeesik a ház előbb említett beépítési módjával, vagyis azzal, ahol egy-egy egymenetes ház bővül többmenetessé, amelynek lépcsőháza az emeleten nem egy tágas előtérbe, hanem egy konyhába, egy konyhapitvarba vezet. Ez teljesen más, mint az északi fejlődés nagy, ún. dielés háza, ahol az ősház olyan hatalmas fedett épület, amelyben ember és állat együtt van, és amelyből azután lerekesztéssel jön létre a tagolt polgárház. Ebben a közép-európai szűk körben, ahol, hogy úgy mondjam, mint méhsejtek rakódnak egymásra a szobák, a polgári ház nélkülözi a díszes előteret, és ezt pótolja a kapualj. Társadalmilag leírva a jelenséget: van ember, akit beengedek a kapumon, de biztos, hogy ennél szűkebb az a kör, akit egy olyan előterembe engedek, amelyik egyben a konyhám pitvara is. Az ülőfülkéknek igen változatos formái vannak, de van néhány olyan ház is, amelyik kilóg ebből az építési típusból. Vannak ugyanis olyan soproni épületek, amelyeknél — úgy látszik — szükség volt egy-egy olyan nagyteremre, amely független a ház gazdasági forgalmától, amely reprezentatívabb annál a méretnél, amelyet a ház utcai szárnyának alaprajza biztosítani tudott. Ezeknél a házaknál általában a telek hátsó oldalán építettek nagy emeleti szárnyat, természetesen ott, ahol a teleknek volt szabadon álló, ablakkal megvilágítható vége, vagyis azoknál a telkeknél, amelyek a városfal mentén helyezkedtek el, vagy amelyek két utcára is homlokzattal bírtak. Az egyik legszebb ezekből a Fabricius ház zwingerre néző homlokzata, amely kb. 1400-ban épült két csúcsíves és két egyenes záródású ablakkal. Egy másik ilyen az Új utcában található, szép csúcsívekkel díszített homlokzattal, eredetileg szintén egy Kolostor utcai bejáratú épület hátsó háza volt, és csak utóbb a XV. században került alá az a kapu, amely a bejáratot biztosítja. A soproni feltárások során természetesen voltak ebből a polgári „egymásutánból" kieső épületek is, így példának okáért a Halász u. 1. sz. ház. Az épület baloldali része egyetlen, háromabla-