A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

A Történeti Városok Védelmének Nemzetközi Kartája

A TÖRTÉNETI VÁROSOK VÉDELMÉNEK NEMZETKÖZI KARTÁJA BEVEZETŐ FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK A világ valamennyi városa — akár spontán fejlődés, akár tudatos tervezés eredménye — történeti város, mert történelmileg meghatározott társadalmak anyagi kifejeződése. A Nemzetközi Karta a városokra vonatkozik, kicsikre és nagyokra, ezek centrumaira és történeti városnegyedeire — beleértve természeti vagy épített környezetüket is —, amelyek dokumentálják történelmüket, őrzik a városi civilizáció hagyományos és sajátos értékeit, mégis súlyosan fenyegeti őket a fizikai leromlás, értékeik elvesztése, akár a lebontás is. Mindez — függetlenül a különböző társadalmi formációktól — az iparosítással együttjáró urbanizáció mind általánosabb következménye. A Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) szembenézve e drámai kihívással, kulturális, gazdasági, társadalmi értékeink jóvátehetetlen pusztulásának veszélyével, összeállította a „Történeti Városok Védelmének Nemzetközi Kartáját", az 1964. évi Velencei Karta — a Műemlékek és Történeti Együttesek konzerválásának és Restaurálásának a Nemzetközi Kartája" — kiegészítésképp, melyben meghatározza a történeti városok jellegzetességeinek megőrzését szolgáló módszereket és eszközöket. Mindezzel az egyén és a társadalom életének harmóniáját kívánja szolgálni — hiszen ezekben testesül meg az emberiség emlékezete —, biztosítva az — akár csekélyebb — értékek fennmaradását is. Az UNESCO-nak ,,A történeti és hagyományos együttesek védelméről s napjaink életében betöltött szerepéről" szóló 1976-os varsói—nairobi konvenciójával és más nemzetközi okmányokkal megegyező módon, a történeti városok megőrzését tartjuk védelmük, konzerválásuk és restaurálásuk szükséges mércéjének, az egységes fejlődés és a mai élethez történő harmonikus illeszkedés kifejeződésének. ELVEK ÉS CÉLOK 1. A történeti városok és városnegyedek védelme csak akkor lehet hatékony, ha a mindenkori gazdasági-társadalmi fejlesztés szerves részévé válik, ha a regionális és városrendezési tervezés minden szintjén számolnak vele. 2. A város történeti jellegének védendő értékeit az anyagi és szellemi elemek összessége alkotja, kiváltképpen: a) a telkekből és az utcahálózatokból adódó városszövet, b) a város különböző területeinek: a beépített, üres és a zöldterületeknek kölcsönös viszonya, c) az épületek külső és belső formája, megjelenése, ahogyan azt a szerkezetek, tömegek, stílusjegyek, formák, anyagok, színek és díszítések kifejezik, d) a város kölcsönhatása természetes és művi környezetével, e) a város hivatásának — történelme során szerzett — ismertetőjegyei.