A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Mezey András: Közlekedés a történeti városokban

A közlekedéstervezés gyakorlatában is változás állt be az utóbbi években. Mára egyértelművé vált a területi védelem, tehát nem egy-egy objektum vagy műemléki épület védelme, hanem egy teljes területi egység védelme és — lehetőség szerint — ezen a területen belül a forgalom csökkentése, csillapítása. A történeti városok és városrészek forgalom-mentesítését vagy radikális forgalomcsökkentését legtöbb esetben egy új közlekedési hálózat vagy tehermentesítő út megépítésével lehet biztosítani. A legtöbb esetben ez jelentheti az első lépést a jelentős területi védelem felé. Hála Istennek, már számos magyarországi példát is be lehet mutatni, ahol igen nagy beruházásokkal megépültek olyan nagy, városrészeket elkerülő utak, amelyek lehetővé tették egy-egy belváros életképesebb működését (erre is kitűnő példa Eger). A belvárosok közlekedésével kapcsolatban természetesen nemcsak a gépkocsi-közlekedésről kell beszélni, hanem egyéb közlekedési módokról is. így például tömegközlekedésről és adott esetben a kerékpáros közlekedésről. A közlekedés-politika, legalábbis a magyarországi közlekedés-politika egyik vezérszólama, hogy a tömegközlekedést lehetőség szerint attraktívabbá kell tenni, ezzel mintegy választási lehetőséget adni a gépkocsivezetők számára is, hogy önszántukból lemondva a saját gépkocsi állandó használatáról térjenek át a tömegközlekedés igénybevételére. Ez egyelőre még csak óhaj, hiszen tudjuk müyenek a közlekedési eszközök szerte az országban. Tehát ezt még csak jelszóként tudjuk a táblára írni, gyakorlati haszna pülanatnyüag még nincs. Komolyan kellene a tömegközlekedés színvonalán javítani. A történeti belvárosokban általában nagy a tömegközlekedési igény. Egy-egy városközpont területén, ahol gyalogos övezet van, feltétlenül biztosítani kell — legalábbis a magyarországi normák szerint —, hogy a központi terület bármely részéről a legközelebbi autóbusz vagy vülamos megálló 300 méteren belül legyen. Ezt maradéktalanul biztosítani kell minden városközpontban, ugyanakkor gyalogos övezetek esetén erre nem mindig van lehetőség. Számos külföldi példa mutatja azt, hogy sétáló övezeten keresztül megy autóbusz vagy vülamos, de Magyarországon erre eddig egyetlen egy példát lehet említeni: Miskolc belvárosát, ahol a város közel 800 méter hosszú sétálóutcáján vülamos biztosítja a tömegközlekedési utazásokat. Nemcsak a tömegközlekedés, a kerékpáros-közlekedés is választási lehetőséget ad a közlekedni szándékozóknak, és ha megvannak a kultúrált kerékpáros-közlekedés feltételei akkor várható, hogy sokan otthon hagyják gépkocsijukat, és kerékpárral fognak közlekedni. Számos fejlett motorizált ország, ahol sokkal nagyobb a gépkocsi-ellátottság mint Magyarországon, azt mutatja, hogy óriási a kerékpáros közlekedés (például Hollandiában, a Skandináv országokban, Németországban). Ennek a fontosságát az elmúlt években felismerték Magyarországon is. Ezért különböző mimsztériumi programok készültek arra vonatkozóan, hogy müyen ütemben épüljenek kerékpáros-utak az országban, a külterületeken és belvárosokban is. Egernek a közelmúltban készült el az általános rendezési terve, ennek részeként a város távlati közlekedési terve is. Ebben a közúti és egyéb közlekedés mellett, hasonló súllyal foglalkoztunk a kerékpáros-közlekedéssel is. Kijelöltük a városban azokat a nyomvonalakat, amelyek a legfontosabb utazási irányokba mutatnak, és a kultúrált kerékpáros-közlekedés alapjai lehetnek. Egy rövidke kis kerékpárút már van Egerben, de remélhető, hogy a közeljövőben — külső anyagi segítségekkel — megépülhet a város fő kerékpáros gerincvonala, amely egészen biztos tehermentesítő szerepet fog játszani a közutak esetében is. Bármüyen attraktív egy tömegközlekedés, vagy vonzó a kerékpár használata, változatlanul nagy gépkocsiforgalommal kell a későbbiekben is számolni, ami nemcsak a mozgó forgalom formájában jelenik meg, hanem — talán még nagyobb gondot okozva — a parkolás, az álló forgalom formájában. A belvárosok, és ezen belül a történeti belvárosok parkolási kérdésének kezelése — sajnos — az egyik legelmaradottabb terület Magyarországon a forgalom-szervezési szabályozáson belül. A legtöbb helyen ötletszerűen kialakított parkolóhelyeken, nem szervezett fizető parkoló