A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Ráday Mihály: A társadalom részvétele a városvédelemben

felvilágosítjuk a lakosságot, az tudni fogja, hogy számára anyagilag is fontos ha karbantartja saját régi házait, nem alakítja át olyan őrült mértékben, ahogy ezt nálunk tették, hiszen egymástól különböző települések vonzzák a turistaforgalmat, és a turizmus pénzt hoz. Míg ha minden egyforma egy országban, akkor oda nem érdemes elmenni. Ugyanazok a magyar emberek, akik lefényképezik az angliai York, Itália vagy Dél-Franciaország XV—XVI. századi házait (amelyeknek ma sincs semmi bajuk, komfortosan lehet élni bennük, mert megtalálták a módját, hogyan lehet bennük fürdőszobát kialakítani), ugyanezek az emberek Magyarországon habozás nélkül bontják le a százéves házakat, mert azt mondják, ezek nem korszerűek. Ma még kevés az olyan példa, hogy a kiürült falvakban egyszercsak megjelennek a városi lakosok, akik a falusi parasztházakat potom pénzért megveszik. Ma már ugyanilyen lerobbant házak ezekben a falvakban sokkal drágábban vehetők csak meg, mert az új városi tulajdonosok bebizonyították, hogy ezekben is lehet jól élni. És a falusi emberek utánozni kezdik őket, legalábbis abban, hogy ismét fehérre meszelik a házakat, nem bontják le őket, és talán már nem is költöznek el. És ha fiaik a városba mennek lakni, akkor megtartják őket nyaralónak. Azért Magyarországon ma már több irányban tapasztalható pozitív elmozdulás. A társadalmi kezdeményezések, az egyre gyakoribb és egyre többféle sajtó által népszerűsített, környezetvédelmi gondolatok (értsük ezen az épített és természeti környezetet) kezdenek megfoganni az emberekben. Jobban becsülik a lakókörnyezetüket, és maguk is kezdenek ilyen irányú propagandát végezni. Pécsett pl. a helyi újságban hetente jelenik meg a „Városvédő őrjárat" rovat, melyet egy helyi tanárokból álló hármas készít. Lefotografalják a kirívó hibákat, és pellengérre állítják azt, aki valami rosszat művel. Vidéki újságjainkban és tv-inkben is egyre gyakoribb az ilyen témájú anyag. Az emberek elkezdtek érdeklődni lakókörnyezetük iránt. Már nemcsak a szomszéd új házát másolják, hanem a szomszéd helyreállított házát is. Egy-két helyen megszülettek a helyi védelmi rendeletek, melyeket a Város és Községvédő Egyesületek lapjában is közlünk, hogy legyen miről példát venni. Néhol elkülönítettek már műemléki alapot is a település költségvetésében, amivel a régi állapot megőrzését támogatják. Mert ha támogatást nyújtok valakinek, hogy az urmormizált nyílászárók helyett a régieket használja fel, szívesebben vállalja, mint utasításra. Bár egyelőre elég lassan terjed a szemlélet, mert a politikai átrendeződés kapcsán sajnos elég kevés figyelem jut a környezetvédelemre. Ezért az épített és természeti környezet védelmére nevelni semmivel sem könnyebb, mint a korábbi rendszerben. Problémát okoz egy új hatás is, a külföldi tőke beáramlása, és ennek kritikátlan elfogadása. Amíg korábban egy település központjában azért bontottak le értékes épületeket, mert oda pártházat vagy hasonlót terveztek, mondván, gazdaságtalan a régit felújítani, ma ugyanígy lebontanak házakat ugyanezzel az indokkal, csak most azért, mert a külföldi tőkés szállodát akar építeni, és sokat fizet a területért. És a magyar önkormányzatok rosszul állnak anyagüag, odaadják a telket, odaadják a házat. A külföldi vállalkozónak pedig nincs érzelmi, kultúrtörténeti kötődése a településhez, így számára a ház vagy telek nem fontos, mindössze az a fontos, hogy négyzetméterenként a legnagyobb gazdasági hasznot hozza ki, így rendszerint jobban beépíti a telket, mint azt lehetne, és a helyi önkormányzat megengedi ezt, mert általában érdekelt benne (pl. apportban). Mára a hétfejű sárkány egyik fejét, a pártállami diktatúrát ugyan levágták, de van a sárkánynak másik feje, ami ellen harcolni kell, ez pedig a túlzott gazdaságosság, amely az ország már eddig is megtépázott történelmi hagyományaira mér újabb csapást. Tehát a rendszerváltás után is akad tennivaló bőven, és természetesen ütközések is.