A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Román András: A történeti városok kartájának története és tanítása

mint ahogy városépítést tanulnak, Magyarországon műemlékvédelmet is. Ezt az új tudnivalót, ezt a nagyon komplexet viszont — én legalább is így tudom — még nagyon kevés helyen tanítják. Alig jobb a helyzet a nem egyetemi szintű képzéssel, a történeti városok védelme világszerte kevés szakemberrel, mesteremberrel rendelkezik. Ezért olyan fontos az, ami a Karta ebben a két pontjában megfogalmazódik. A Karta jelentősége méltatását azzal a gondolattal kell zárnom, hogy felhívjam figyelmüket: ez az irat — bár, mint láttuk, az együttesekkel éppúgy foglalkozik, mint a városokkal — a történeti városok kartájának elnevezését viseli. Mint ilyen, első ízben sorolja a műemlékek, a védendő értékek közé a városokat. Ezzel folytatja azt a folyamatot, amit a Velencei Karta kezdett meg az együttesek nemzetközi szakmai közéletbe való bevezetésével. Meggyőződésem, hogy a XX. század végén, a XXI. században az építészeti örökség védelmének már túl kell lépnie az együtteseken is, és figyelmét a teljes településekre kell irányítania. A városvédelem, a településvédelem a műemlékvédelemnek legújabb, egészen friss ága. Hogy mennyire friss, az magából a Kartából is kiderül, amikor nem sikerült vüágosan megkülönböztetni végül is a várost annak egyes részeitől, azt, hogy hogyan kell védeni az egyiket és a másikat. A világon számos példa mutatja, hogy a történeti városok épségét, vizuális érvényesülését, történetiségét akkor is súlyosan meg lehet sérteni, ha a központja, a történetileg legértékesebb negyed maga sértetlen marad. Az egészségesen fejlődő város szervesen összefüggő egység, az egyes városrészek között nem szabad törésnek, diszharmóniának lennie. Úgy is fogalmazhatunk: csak az a harmonikus város, ahol a fejlődés-fejlesztés térben és időben kontinuus. Mindennemű diszkontinuitás, az immanens fejlődés törvényeinek ellentmondó, voluntarista városépítés a város történetiségére akkor is súlyosan hat vissza, ha a történeti negyedet esetleg nem is érinti. Épp ezért, az építészeti örökség korszerű, komplex védelme nem állhat meg az együtteseknél, városrendezőknek és műemlékvédőknek közös módszerekkel a város egészét kell védenie, vagy ami ezzel nagyjából azonos: fejlődését szabályoznia. A XX. század közepén kibontakozott a történeti együttesek védelme. Az ezredforduló időszakának dolga a városvédelem kibontakoztatása és általánossá tétele. A Történeti városok kartájának — akár benne van ez a szó szerint, akár nincs — számomra ez a legfontosabb tanítása s kétségtelen: ezt tűzi ki célul.