A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Román András: A történeti városok kartájának története és tanítása

Fontosnak tartom azt a gondolatot, amit az 1. pont tartalmaz. Itt lényegében azt írja a Karta, hogy a történeti városok és városrészek védelme éppen annyira városrendezési tevékenység, mint műemléki. A modern műemlékvédelemnek és a modern városrendezésnek el kell jutnia oda, hogy ne egymástól függetlenül végezzék dolgukat, hanem team-szerűen. Megkockáztatnám még azt is, hogy a XX. század végére a műemlékvédelem nem lehet más, mint a városrendezés egy ága. Ha a történeti városokkal eredményesen akarunk foglalkozni, nem egy új interdiszciplináris szakmára van szükség, hanem két szakmának kell eggyé válnia. A 2. pont a történeti város különösen védendő eiemeit sorolja fel. Ismét nehéz vitatkozni azon, hogy a részletesebb vagy a tömörebb felsorolás jobb, mégis hadd említsem meg, hogy korábban külön felsoroltuk pl. a városra jellemző s feltétlenül védendő elemeket, mint a városfalakat, tornyokat, kapukat vagy parkokat, fasorokat, vízfolyásokat stb. Hangsúlyozni kell azt is, ami talán egy kicsit nehezen érthetően a 2/e pontban van: a genius lociról van itt szó. A történeti városnak nemcsak tárgyi, táji, és építészeti emlékei védendők, hanem a szellemi értékek is. S ezt nagyon szélesen kell értelmezni. A város identitásához (azaz a lakosság identitásához) nemcsak az egyetemek és a püspökségek tartoznak hozzá, de a kulturális és piaci szokások, hagyományok is, a salzburgi ünnepi játékoktól a goudai sajtvásárig. Kőszegen naponta 11 órakor harangoznak. Ezt a hagyományt ugyanúgy őrizni kell, mint a luxemburgi Echternachban a pünkösd keddi ugrálós körmenetet. Számos példa van arra, hogy a szellemi töltet sérelme a város egész identitását veszélybe sodorhatja. Selmecbánya, ami a középkortól a XX. század elejéig Magyarország egyik szellemi központja volt, hetven éve nem tudja kiheverni, hogy egyeteme elkerült a városból. Fantázia kell hozzá, de képzeljük el Oxfodot egyetem nélkül. Vagy inkább ne! Nagyon lényeges gondolatot tartalmaz a 3. pont is: bármennyire idegenforgalmi célpontok a történeti városok, azok elsősorban mégis a saját lakóiké. Sem a fejlesztés, sem az idegenforgalom nem mehet a lakosság érdekeinek rovására. Másrészt semmiféle védelmi munka nem lehet eredményes a lakosság részvétele nélkül. 1987-ben, az ICOMOS Kongresszusa alkalmából volt módom tapasztalni, hogy pl. az Egyesült Allamok-beli Annapolisban milyen nagyszerű eredményeket hoz a védelemben a lakosság részvétele: a történeti központ teljes épségét s remek idegenforgalmi bemutatását. Nem árulok el titkot, amikor elmondom, hogy az 5. pont körül mennyi vita volt. Itt fogalmazódik ugyanis meg lényegében, mit kell termi a történeti negyedben, de a beavatkozást megjelölő terminus technicus nélkül. Arra gondolok, amit a különböző országokban rehabilitációnak, reanimációnak, revitalizációnak neveznek. Sokaknak az volt a véleménye, hogy nincs egységes nemzetközi szóhasználat, s erre való tekintettel végül ez a szövegből is kimaradt. Remélem, ez nem megy a megértés rovására, hiszen a Karta egyértelműen azt szorgalmazza, amit legáltalánosabban rehabilitációnak neveznek. Ezt egyébként nemcsak az 5. pont sugalmazza, hanem a 7., 8., 9. is. Az pedig mindenképpen szerencsés, hogy az erre vonatkozó legfontosabb követelmény, a megőrzés (hiszen a rehabüitációnak is ez a lényege) a Karta bevezető fejezetébe került:, ,a történeti városok megőrzését tartjuk védelmük, konzerválásuk és restaurálásuk szükséges mércéjének, az egységes fejlődés és a mai élethez történő harmonikus illeszkedés kifejeződésének." Itt kívánok kitérni arra az utalásra is, amit a Karta az 1976-os varsó—nairobi UNESCOkonvencióval kapcsolatban említ. Többen felvetették, szükség van-e külön ICOMOS Kartára, amikor az UNESCO ajánlások formájában már foglalkozott a történeti városok és negyedek kérdésével? Szerintem igen. Más műfaj egy Karta és más az UNESCO-konvenció. A Karta rövid, felhívás szerű irat, aminek a dolgok lényegét, mintegy filozófiáját kell megragadnia. Példa lehet erre a 4. pont, ami pl. így szól: ,,A történeti város vagy városnegyed védelmét mindenkor a megfon-