A történeti varosok védelme és kartája (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1992 Eger, 1992)

Román András: A történeti városok kartájának története és tanítása

nek tanúi. A műemlék fogalma nemcsak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény művekre is, amelyek az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert." (1. pont) A későbbiekben pedig külön pontot szentel a történeti együtteseknek (a 14-et), ahol ezt olvashatjuk: ,,A műemléki értékű együtteseket különös gonddal kell kezeim, meg kell őrizni egységüket, gondoskodni kell felújításukról, rendezésükről és a helyreállításukról. Az ilyen területen a konzerválási és helyreállítási munkákat az előző pontokban kifejtett elvek szerint kell végrehajtani." A két említés nem egyformán hasznos a műemléki gyakorlatnak és az utókornak. Hogy Piero Gazzoláék, a Karta fogalmazói egyértelműen kimondták, az együttes nem valami különleges csodabogár, nem eltérő fogalom, hanem egyértelműen műemlék: az az együttesek és városok védelmében alapvető jelentőségű, egyben a szerzők legkorszerűbb gondolkodásának bizonyítéka. Másrészt az együtteseknek szentelt külön ponttal — valljuk meg — nem sokra megyünk, ez inkább csak annak ismétlése, hogy az együttes műemlék. Jól tudjuk, a Kartát nem előzte meg hosszú előkészítő munka, a szerzők gyakorlatilag egy éjszaka fogalmazták meg, s azt is tudjuk, hogy az együttesek, a városok védelmének tapasztalatai ekkor még nagyon csekélyek voltak. A szöveg nyilvánvaló kompromisszum eredménye, ami a Velencei Kartában más helyen is kitapintható. 1964. után rövidesen megfogalmazódott s egyre erőteljesebbé vált az az igény, hogy a Velencei Kartának a városokra és az együttesekre vonatkozó tanítását ki kell egészíteni, mégiscsak meg kell mondani: hogyan nyúljanak a műemlékvédők, a városrendezők, a politikusok s maga a lakosság a városokhoz. A történeti városok rehabilitációja a világ számos országában a műemlékvédelem homlokterébe került, sokasodtak a tapasztalatok, a jók és rosszak egyaránt. így aztán teljesen érthető, hogy az ICOMOS VI. közgyűlése Rómában 1981-ben határozatot hozott arról, hogy el kell készíteni a Velencei Karta két kiegészítő Kartáját, egyet a történeti kertekről, egyet pedig a történeti városokról. Az első hamarabb elkészült: ezt a Vu. közgyűlés 1984-ben ratifikálta. A történeti városokéval foglalkozó karta elkészítésére (s más feladatokra) az ICOMOS végrehajtó bizottsága 1982. végén hozta létre az ICOMOS Történeti városok nemzetközi bizottságát, melynek — s ezt rendkívüli megtiszteltetésnek tartom — kezdettől fogva elnöke lehetek. Nem tartom szükségesnek, hogy ama négy-öt év idevágó történetét, amíg a Karta elkészült részletezzem. Sokat dolgoztunk, gondosan csiszolgattuk az egyes szavakat, hogy aztán rajtunk kívül álló okokból újra kezdjük az egészet. Az a szöveg, amit a közgyűlés elfogadott, a részletek módosítását nem számolva, a harmadik. Az első szövegváltozatot az ICOMOS akkori elnökével egyeztettük s az ő jóváhagyásával megküldtük észrevételre az ICOMOS összes nemzeti bizottságának. Éppen készen lettünk az észrevételek feldolgozásával, amikor az ICOMOS akkori főtitkára új szöveggel állt elő. A kettőt összedolgoztuk, a főtitkár és jómagam szignáltuk az elfogadott tervezetet, még pezsgőt is bontottunk, de a főtitkár úr egy nemzetközi értekezleten — amin a részvételt magam megtagadtam — egy új, harmadik szöveget állított össze. Ezt én módosítottam, egészítettem ki több tekintetben, s az ICOMOS végrehajtó bizottsága ezt terjesztette végül is a kongresszus elé. Engedjék meg, hogy megismételjek egy rövid részletet abból a beszédemből, amit Washingtonban tartottam, amikor elfogadásra terjesztettem elő a Kartát: ,,Az-e a legjobb szöveg, amit előterjesztek? Ki tudja? Kartát mindenki másként fogalmazna, a véleményeket szintetizálni nagyon nehéz. Lehet, hogy vannak, akik hiányolnak dolgokat, lehet, hogy más dolgokat másként fogalmaznának. Az azonban biztos, hogy a Karta a Velencei Karta szellemét sugározza, s az is, hogy megszületése nemzetközi társadalmi igényt fejez ki, hiszen a XX. század végére a történeti városok rehabilitációja a műemlékvédelem legfőbb munkaterületévé vált." Azt, hogy a világ műemlékvédelmének (s hadd tegyem hozzá: városrendezésének) most már van egy Kartája a történeti