Műemléki belső terek (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1991 Eger, 1991)

Haym Vito Volterra: Zsinagógák enteriőr-művészete

egyszerűségét és ártatlanságát tükrözik (mint Bet-Alfa). Úgy tartják továbbá, hogy a bizánci időkben vezették be a női karzatot, ami az évszázadok során különböző formákat öltött és az egyes zsinagógákban eltérő módon volt elhelyezve Egy érdekes hosszházas kétpólusú zsinagóga található Izrael területén kívül, a Róma melletti Osuában. Ez az épület a kereszténység első évszázadaira tehető, a későbbi időkben számos átalakítást végeztek rajta. Már a Mishna és Talmud idejében megjelent a hosszházas típuson kívül a keresztházas típus is, vagyis a főtengely párhuzamos a diadalívvel és az oldalfalak rövidebbek a másik kettőnél. Ennek a típusnak a fajtái a galileai Kefar Shammayban és Yafiában, Bet Sheanban (Jordán völgye) és Eshtemo'aban (Dél-Izrael) található. Ebben az utolsó esetben a Jeruzsálem felé néző fal nyilvánvalóan az északi. A Bet-Sheanbeli zsinagóga, ami egyébként Izraelben és a világon az egyik legérdekesebb, más építészeti jellemzőket is mutat Az oszlopok nem ráülnek a lábazatra, hanem azokba bele vannak építve. A padlót egy hatalmas mozaik díszíti (vagy pontosabban díszítette, mert egy múzeumba került). Egy későbbi falban egy szerény méretű falifülke készült, egy belső apszis mintájára, feltehetően emelvény számára. A Bet-Sheanbeli zsinagógát összekötő kapocsként tartjuk számon a Mishna és Talmud korából való és a középkorban emelt észak-afrikai, valamint a reneszánsz és barokk-kori zsinagógák között, amelyeket a Veneto tartományban találunk (Velence, Conegliano, Vittorio Veneto, Padova). A kétpólusú zsinagógákban, legyen az hosszházas vagy keresztházas, az ülések általában az oldalfalakkal párhuzamos sorokban találhatók. A zsidó vallás hagyományos egyházi liturgiája, mint a tóra tekercsek körüli szertartás - a tóraolvasó emelvény, a tórafülke és a széksorok által közrefogott térségen zajlik. Az évszázadok során, előbb Kelet-Európában, majd néhány déli országban és más kontinenseken, kétfajta elrendezés alakult ki: a tóraolvasó emelvény a terem közepén és a tóraolvasó emelvény a tóraszekrény mellett. Az idők folyamán a hagyományos elrendezést a különböző korok építészeti stílusa isbefolyásolta. Kifejlődtek továbbá bibliai ihletésű, esztétiaki és funkcionális értékkel bíró elemek. Például a Pesaroban található spanyol zsinagóga (XVI.-XVII. század). Az anconai keleti és olasz zsinagóga (eredeti formában már nem léteznek), Carpentras és Cavaillon vidéki zsinagógák esetében a tóraolvasó emelvény kb. 2 méterrel emelkedik a padlószint fölé. Két oldalsó lépcső vezet az emelvényre. Minden lépcsőnek 15 foka van, mint ahány foka volt a jeruzsálemi régi templom lépcsőjének, amelyen a zsoltárt énekelték. A pesaroi spanyol zsinagógában további fontos elemek figyelhetők meg: az aranymetszésben szerkesztett belső tér, és a falak és a mennyezet nagyszerű dekorációja. A ragyogó és finom díszítés példájaként említik a középkori spanyol zsinagógákat, főként a Shemuel Ha-Levy herceg zsinagógáját Toledoban. Az előadás elején említettem a Mishna és Talmud idejéből való keresztházas zsinagógákat. Ez a típus a XVIII. században éledt fel újra a padovai spanyol és olasz zsinagógáknál és a padovai származású Moshé Haym Luzzato rabbi által tervezett zsinagógánál (Izrael). A továbbiakban más izraeli városokban is emeltek zsinagógákat. A régi időktől egészen a reneszánszig az egyes zsinagógák belső alapterülete 150 és 350 négyzetméter között van. Ezt az értéket még a híres közép-európai zsinagógák - mint Worms és Prága (Altneuschule) - sem haladta meg. A XVI. század vége felé a nagyobb méretű zsinagógák építését szorgalmazták - ilyen pl. a livornoi spanyol és az amszterdami portugál zsinagóga -, de jelenleg a hagyományos méretekhez való visszatérés észlelhető.